Mit jelent az accusativus?

Rövid magyarázat (definíció)

Az „accusativus” egy latin eredetű nyelvtani kifejezés, amelyet a tárgyesetre használnak. A tárgyeset az egyik alapesete a névszóknak és névmásoknak, amely azt jelzi, hogy egy főnév vagy névmás közvetlenül érintett az ige cselekvésében.

Eredet (etimológia)

A latin casus accusativus (tárgyeset) elnevezésből. Az accusare jelentése vádol; a terminus a görög esetnév ókori értelmezésével és fordításával függ össze.

Kategória (szakterület, témakör)

Az accusativus a nyelvtan és a nyelvtudomány területéhez tartozik. Különösen fontos szerepet játszik a klasszikus nyelvek – mint például a latin és az ógörög – tanulmányozásában, de jelentősége van a modern nyelvek grammatikájában is.

Részletesebb magyarázat

A latinban gyakran a közvetlen tárgy esete, de elöljárószó mellett, valamint irányt és időtartamot jelölő szerkezetekben is előfordul. Magyarul tipikus tárgyrag a -t: könyvet olvas. Az angol névmásoknál külön tárgyi alak is van, például he–him; ezért nem igaz, hogy minden esetben csak a szórend jelöli a tárgyi szerepet.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

Tárgyeset; magyaros írásmóddal akkuzatívusz.

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

Nincs antonímája. A nominativus, dativus és ablativus más nyelvtani esetek neve.

Példamondatok

  • A latin librum accusativusban áll.
  • A magyar könyvet alak tárgyragos.
  • A nyelvkönyv az accusativus különböző használatait ismerteti.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

Az accusativust elsősorban szakmai környezetben használják, különösen nyelvtanításban és nyelvészetben. Azonban köznyelvi szinten is találkozhatunk vele, amikor valaki részletesen szeretné megérteni vagy magyarázni egy mondat szerkezetét.

Kapcsolódó szavak