Rövid magyarázat (definíció)

A „keszőce” egy magyar nyelvben használt kifejezés, amely egy adott tárgy vagy fogalom jellemzésére szolgál. A pontos jelentése azonban kontextustól függően változhat.

Eredet (etimológia)

A „keszőce” szó etimológiája nem teljesen tisztázott. Egyes nyelvészek szerint a szó ősi magyar eredetű, míg mások úgy vélik, hogy szláv vagy más környező nyelvekből került át a magyarba. Az etimológiai kutatások során gyakran előforduló probléma, hogy a szó eredeti formája és jelentése az idők során megváltozhatott.

Kategória (szakterület, témakör)

A „keszőce” kifejezés elsősorban a néprajz és a nyelvészet területén fordul elő. Ezen belül is leginkább a regionális nyelvhasználat, illetve az archaikus szókincs tanulmányozásában van jelentősége.

Részletesebb magyarázat

A „keszőce” szó használata különösen érdekes lehet a dialektológia számára, amely a különböző nyelvjárások és regionális nyelvek tanulmányozásával foglalkozik. Például egy adott tájegységben használatos lehet egy tárgyra vagy jelenségre, amely máshol ismeretlen vagy más néven ismert. A keszőce tehát egy olyan szó, amelynek jelentése erősen függ attól, hogy hol és milyen kontextusban használják.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

– eszköz
– tárgy
– dolog
– holmi

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

– semmi
– üresség
– hiány

Példamondatok

• „A nagyapám mindig azt mondta, hogy vigyázzak a keszőcére.”
• „Nem tudom pontosan mi az a keszőce, de valószínűleg valami régi eszköz lehet.”
• „Ezen a vidéken mindenki ismeri a keszőcét.”

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

A „keszőce” szó leginkább szakmai körökben fordul elő, például néprajzi vagy nyelvészeti tanulmányokban. Ugyanakkor előfordulhat köznyelvi használatban is, különösen olyan régiókban, ahol még élő hagyománynak számítanak az archaikus kifejezések.

Kapcsolódó szavak

– dialektus
– néprajz
– archaikus
– regionális nyelv