Rövid magyarázat (definíció)
A nyelvhasználat és a közlés helyzetfüggő értelmének kutatása; régies értelemben ügyrend, rendszabály.
Eredet (etimológia)
Nemzetközi tudományos elnevezés, végső alapja a görög pragma („tett, cselekvés, ügy”).
Kategória (szakterület, témakör)
Nyelvészet, kommunikációkutatás, jelelmélet.
Részletesebb magyarázat
A pragmatika azt vizsgálja, mire használunk egy megnyilatkozást, és hogyan értelmezi a hallgató a beszélő szándékát. A „Hideg van itt” mondat lehet megállapítás, de kérés is az ablak becsukására. Az értelmezésben a helyzet, az előzmények és a közös tudás is számít. Ide tartoznak a beszédaktusok és az implikatúrák. Régebbi hivatali szövegekben a pragmatika szolgálati ügyrendet vagy rendszabályt is jelenthetett.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
Nyelvhasználat-kutatás; régies jelentésében ügyrend, rendszabály.
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
Nincs közvetlen antonimája.
Példamondatok
- A pragmatika a közvetett kérések értelmezését is kutatja.
- A mondat ironikus értelmét a pragmatika eszközeivel elemezték.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Nyelvészeti kutatásban, kommunikációelemzésben és nyelvoktatásban.
Kapcsolódó szavak
Kontextus, beszédaktus, implikatúra, szemantika.
