Rövid magyarázat (definíció)
Állítást kifejező vagy állítmányi szerepű; az állítmányhoz, illetve az állításhoz kapcsolódó.
Eredet (etimológia)
A latin praedicativus szócsaládjából, a praedicare („kijelent, állít”) ige alapján.
Kategória (szakterület, témakör)
Nyelvészet, logika.
Részletesebb magyarázat
Predikatív viszonyban valamiről állítunk valamit. A hagyományos nyelvtanban az alany és az állítmány kapcsolata ilyen: „A kert csendes.” A csendes itt állítmányi szerepű, míg a „csendes kert” szerkezetben jelzőként szerepel. Tágabb nyelvészeti elemzésben nemcsak teljes mondat, hanem bővítmény is kifejezhet állítást. Az egyes nyelvtani elméletek a fogalom határait eltérően húzhatják meg.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
Állítmányi, állítást kifejező.
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
Jelzői, attributív; meghatározott nyelvtani szembeállításban.
Példamondatok
- A csendes szó ebben a mondatban predikatív szerepet tölt be.
- A kutató a szerkezet predikatív viszonyait elemezte.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Mondattani és logikai elemzésekben, nyelvtanokban és nyelvoktatásban.
Kapcsolódó szavak
Predikátum, predikáció, alany, attributív.
