Rövid magyarázat (definíció)
Egyházi elöljáró; protestáns közegben többnyire a gyülekezet választott világi vezetőtestületének tagja, katolikus szóhasználatban pap.
Eredet (etimológia)
A görög preszbüterosz („idősebb”) szóból, latin közvetítéssel.
Kategória (szakterület, témakör)
Vallás, egyháztörténet, egyházszervezet.
Részletesebb magyarázat
Az őskeresztény közösségekben a presbiterek vezetői feladatokat láttak el. A szó használata később felekezetenként eltért. A református egyházban a presbiterek a lelkipásztor mellett részt vesznek a gyülekezet irányításában, testületük a presbitérium. A katolikus egyházban a presbiter felszentelt áldozópapot jelent. A jelentés tehát mindig az egyházi környezettől függ.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
Egyházi elöljáró; protestáns értelemben egyháztanácstag, katolikus értelemben áldozópap.
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
Nincs közvetlen antonimája.
Példamondatok
- A református gyülekezet új presbitereket választott.
- A katolikus szöveg a presbiter szolgálatáról szólt.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Egyházi közösségek vezetésének, tisztségeinek és történetének bemutatásában.
Kapcsolódó szavak
Presbitérium, presbiteriánus, lelkipásztor, áldozópap.
