virtus: Bátorság, vitézség; gyakran merész tett, büszkén vállalt bravúr vagy erőfitogtatás.
A szó eredete
A latin virtus, vagyis erény, kiválóság, vitézség szóból.
Kategória
Főnév; köznyelvi és irodalmi szó.
Részletes magyarázat
A virtus elismerően vitézi bátorságot jelenthet. Más helyzetben a vakmerő bizonyításvágyat vagy látványos erőpróbát hangsúlyozza. A virtusból tett valamit fordulat arra utal, hogy valaki büszkeségből vagy mások előtti helytállás kedvéért vállal kockázatot.
Szinonimák
Bátorság, vitézség, merészség, bravúr.
Antonimák
Gyávaság; vakmerőségként értve megfontoltság.
Példamondatok
- Virtusból vállalta a nehéz próbát.
- A történet a katonák virtusát dicséri.
- A fölösleges virtus bajba sodorta.
Használati területek
Irodalom, köznyelv, sport- és hadtörténet.
