Rövid magyarázat (definíció)

A „farizeus” szó eredetileg egy zsidó vallási csoport tagjait jelölte, akik a Kr. e. 2. századtól a Kr. u. 1. századig tevékenykedtek, és különösen szigorú vallási előírásokat követtek. A modern nyelvhasználatban azonban a farizeus kifejezés gyakran pejoratív értelemben használatos, és olyan személyt jelöl, aki képmutató módon viselkedik vagy álszent.

Eredet (etimológia)

A „farizeus” szó a görög „pharisaios” kifejezésből származik, amely a héber „perushim” szóból ered, és azt jelenti: „elkülönültek”. Ez a név arra utal, hogy a farizeusok elkülönítették magukat másoktól vallási és erkölcsi szempontból, hogy tisztább életet éljenek.

Kategória (szakterület, témakör)

A farizeus szó elsősorban történelmi és vallástudományi kontextusban használt kifejezés, de jelentése átterjedt az irodalomra, etikára és köznyelvre is.

Részletesebb magyarázat

A farizeusok egy jelentős zsidó vallási csoportot alkottak a második templom időszakában. Ők voltak azok, akik különös figyelmet fordítottak a Tóra szóbeli hagyományainak betartására és értelmezésére. A farizeusok nagy hangsúlyt fektettek az írott törvények mellett a szóbeli törvényekre is, amelyek szerintük Mózestől származtak.

Az Újszövetségben Jézus többször bírálta a farizeusokat képmutatásuk miatt, mivel úgy vélte, hogy külsőleg betartják a törvényeket, de belsőleg nem őszinték. Ezért vált később a „farizeus” szó álszent vagy képmutató ember szinonimájává.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

• Képmutató
• Álszent
• Hypocrita (latin)
• Szenteskedő

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

• Őszinte
• Becsületes
• Tiszta szívű
• Egyenes

Példamondatok

• A főnököm egy igazi farizeus: mindig arról beszél, milyen fontos az igazságosság, de sosem tartja be saját szabályait.
• A politikai kampány során sokan farizeusként viselkednek: mást mondanak nyilvánosan, mint amit valójában gondolnak.
• A farizeusok példája jól mutatja, mennyire veszélyes lehet az álszentség.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

A „farizeus” kifejezést gyakran használják:

• Történelmi kontextusban: A zsidóság történetének tanulmányozása során.
• Vallási kontextusban: Különösen keresztény teológiai vitákban.
• Köznyelvben: Általános álszentség megjelölésére.
• Irodalomban: Karakterizálás céljából.

Kapcsolódó szavak

• Tóra
• Mózes
• Képmutatás
• Zsidóság
• Álszentség