Rövid magyarázat (definíció)
A zöngés hangadás elvesztése. Az érintett suttogva még tudhat beszélni; a nyelvi képesség nem feltétlenül károsodik.
Eredet (etimológia)
Az „afónia” szó a görög „a-” előtagból származik, ami tagadást jelent, és a „phōnē” szóból, ami hangot jelent. Tehát az afónia szó szerint „hang nélküliség”-et jelent.
Kategória (szakterület, témakör)
Az afónia orvosi szakkifejezés, amely leginkább a foniátria és otorinolaringológia területéhez tartozik. Ezek az orvostudomány ágai foglalkoznak a hangképzési zavarokkal és azok kezelésével.
Részletesebb magyarázat
Az afónia különféle okok miatt alakulhat ki, beleértve a gége sérüléseit, idegrendszeri problémákat vagy pszichogén tényezőket. A leggyakoribb formája az akut laryngitis során fellépő afónia, amikor a gége gyulladása miatt a hangszalagok nem képesek megfelelően rezegni. Krónikus esetekben ez lehet következménye daganatoknak vagy neurológiai betegségeknek is.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
- Hangvesztés
- Hanghiány
- Hangképtelenség
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
Ép hangadás, normális fonáció. A beszédképesség tágabb fogalom, mert a nyelvi működést is magában foglalja.
Példamondatok
- A súlyos megfázás következtében teljes afóniában szenvedett.
- Az énekesnő hirtelen fellépő afóniája miatt le kellett mondani a koncertet.
- A pszichológiai trauma után hosszú időre afóniássá vált.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Az afónia kifejezést elsősorban szakmai körökben használják, például orvosok és logopédusok. Köznyelvi használatban ritkábban fordul elő; ott inkább olyan kifejezéseket használnak, mint „elvesztette a hangját” vagy „nem tud beszélni”.