Incipit: Mit jelent és hogyan használjuk?

Rövid magyarázat

Az „incipit” szó egy latin eredetű kifejezés, amelynek jelentése „kezdődik” vagy „kezdet”. Az irodalomban és a zenében gyakran használják arra, hogy egy mű vagy szöveg első szavait jelöljék.

Eredet

Az „incipit” szó a latin „incipere” igéből származik, amelynek jelentése „kezdeni”. A középkorban elterjedt kifejezés volt a kéziratok és könyvek első sorainak megjelölésére. A szó szerinti jelentése „itt kezdődik”, és általában az első szavakra utal.

Kategória

Az „incipit” kifejezés főként az irodalom, a zene és a filológia területén használatos. Ezen kívül megtalálható még a könyvészetben és a könyvtártudományban is, ahol fontos szerepet játszik a művek azonosításában és katalogizálásában.

Részletesebb magyarázat

Az incipit nem csupán egy egyszerű kezdet. Az irodalomban például az incipit lehetőséget ad az olvasónak arra, hogy betekintést nyerjen a mű stílusába, hangulatába és témájába. Egy jól megválasztott incipit képes megragadni az olvasó figyelmét és kíváncsiságát.

A középkori kéziratokban gyakran használták az incipitet a címek helyett, mivel a címadás nem volt elterjedt gyakorlat. A zenében az incipit lehet egy dallam vagy egy ritmikus motívum, amely meghatározza a darab karakterét.

Az incipit tehát nemcsak egy technikai elem, hanem esztétikai funkcióval is bír. Egy jól megválasztott incipit segíthet abban, hogy egy mű emlékezetessé váljon.

Szinonimák

• Keletkezés
• Nyitány
• Bevezetés
• Prológus
• Előszó

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

• Befejezés
• Zárás
• Epilógus
• Koncúzió
• Végszó

Példamondatok

• A regény híres incipitje rögtön megragadta az olvasók figyelmét.
• A zenemű incipite meghatározza az egész darab hangulatát.
• A középkori kéziratokat gyakran csak az incipit alapján tudták beazonosítani.
• A költő különös gondot fordított versei incipitére.
• A könyv katalógusában az incipit alapján kereshetünk rá a művekre.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

Az „incipit” kifejezést leggyakrabban szakmai környezetben használják, különösen irodalmi, zenei és filológiai kontextusban. Azonban találkozhatunk vele köznyelvi használatban is, amikor valaki egy szöveg vagy mű kezdetére utal.

Szakterületek:

• Irodalom: Könyvek, versek kezdősoraiban.
• Zene: Dallamok vagy ritmikus motívumok elején.
• Könyvészet: Katalógusokban és bibliográfiákban.
• Filológia: Kéziratok tanulmányozásánál.

Köznyelvi használat:

• Napi beszélgetésekben, amikor valaki egy történet vagy esemény kezdetére utal.

Kapcsolódó szavak

• Címke (tag)
• Kezdősor (first line)</ li >
• Kezdés (start)</ li >
• Prológus (prologue)</ li >
• Epilógus (epilogue)</ li >
• Befejezés (end)</ li >
• Katalógus (catalogue)</ li >
• Dallam (melody)</ li >
• Kézirat (manuscript)</ li >
• Bibliográfia (bibliography)</ li >
  </ ul >