Rövid magyarázat (definíció)
Az „instrumentum” szó latin eredetű, és általánosan eszközt, szerszámot vagy műszert jelent. A kifejezés különböző szakterületeken használatos, beleértve a zenét, az orvostudományt és a jogot is.
Eredet (etimológia)
Az „instrumentum” szó a latin „instruere” igéből származik, amelynek jelentése „felkészíteni”, „felszerelni”. Az „instrumentum” tehát eredetileg olyan tárgyat jelölt, amely valamilyen célra készült vagy szolgált.
Kategória (szakterület, témakör)
Az „instrumentum” szó több szakterületen is használatos:
- Zene: Hangszerek megnevezésére.
- Orvostudomány: Orvosi műszerek és eszközök jelölésére.
- Jog: Jogilag hiteles dokumentumok megnevezésére.
Részletesebb magyarázat
Az „instrumentum” szó különböző kontextusokban eltérő jelentéssel bírhat. A zenében például hangszereket értünk alatta, mint például zongora, gitár vagy hegedű. Az orvostudományban az instrumentum orvosi műszereket jelent, mint például szike vagy sztetoszkóp. A jogban pedig hiteles dokumentumokat jelölhet, mint például szerződések vagy hivatalos iratok.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
- Eszköz
- Műszer
- Szerszám
- Készülék
- Bizonyíték (jogi kontextusban)
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
- Céltalanság
- Haszontalanság
- Káosz
Példamondatok
- A sebész minden szükséges instrumentumot előkészített a műtéthez.
- A zenekar új instrumentumokat vásárolt a következő koncertre.
- A szerződést hivatalosan is aláírták és pecséttel ellátták, így jogi instrumentummá vált.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Az „instrumentum” szó leginkább szakmai környezetben használatos. Az orvosok és sebészek gyakran beszélnek orvosi instrumentumokról, míg a zenészek hangszereiket nevezik így. A jogászok számára az instrumentumok hiteles dokumentumokat jelentenek. Köznyelvi használata ritkább, de előfordulhat olyan kontextusban, ahol valamilyen eszközről van szó.
Kapcsolódó szavak
- Instruálás: felkészítés valamire.
- Instrukció: utasítás vagy iránymutatás.
- Instrumentális: hangszeres zene.
