Rövid magyarázat (definíció)

Az intencionalitás kifejezés a filozófiában és a pszichológiában használt terminus, amely egy mentális állapot vagy cselekvés irányultságát jelenti egy tárgy vagy cél felé. Egyszerűen fogalmazva, az intencionalitás az a tulajdonság, amely révén a tudat vagy a gondolat valami felé irányul, például amikor valaki valamire gondol, valamit kíván vagy valamit szándékozik tenni.

Eredet (etimológia)

Az „intencionalitás” szó a latin „intentio” szóból ered, amelynek jelentése „szándék”, „irányulás”. Az intentio szó a „intendere” igéből származik, amely azt jelenti, hogy „irányítani”, „kitűzni”. A kifejezést először Franz Brentano német filozófus használta a 19. században, hogy leírja a mentális állapotok azon sajátosságát, hogy mindig valami felé irányulnak.

Kategória (szakterület, témakör)

Az intencionalitás fogalma elsősorban a filozófia és a pszichológia területéhez tartozik. A fenomenológia egyik központi témája, különösen Edmund Husserl munkásságában játszik fontos szerepet. Emellett jelentősége van a kognitív tudományokban és az elmefilozófiában is.

Részletesebb magyarázat

Az intencionalitás részletesebb megértéséhez fontos megvizsgálni annak különböző aspektusait. Az intencionális állapotok közé tartoznak például a hitek, vágyak, remények és félelmek. Ezek mind olyan mentális állapotok, amelyek egy tárgyra vagy eseményre irányulnak. Például ha valaki hisz abban, hogy holnap esni fog az eső, akkor ez egy intencionális állapot, amely egy jövőbeli eseményre irányul.

A fenomenológia szerint minden tudatos élmény rendelkezik intencionalitással; azaz minden tudatos élmény valamilyen tárgyra irányul. Edmund Husserl szerint az intencionalitás az emberi tudat alapvető struktúrája. Az ő nézőpontja szerint minden mentális aktus (például érzékelés, emlékezés) tartalmazza ezt az irányultsági jelleget.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

– Szándékosság
– Irányultság
– Célirányosság
– Tárgyiasság

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

– Iránynélküliség
– Céltalanság
– Véletlenszerűség

Példamondatok

• A kutató vizsgálta az emberi tudat intencionalitását.
• A filozófus értekezett arról, hogyan befolyásolja az intencionalitás a gondolkodást.
• A terapeuta segített páciensének felismerni vágyainak és félelmeinek intencionális természetét.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

Az intencionalitás fogalmát leginkább szakmai környezetben használják, különösen filozófiai és pszichológiai kontextusban. A fenomenológiai kutatások során gyakran elemzik az intencionális struktúrákat és azok hatását az emberi tapasztalatra. Az elmefilozófiában is gyakran előkerül ez a téma, különösen amikor a mentális állapotok természetét vizsgálják.

A köznyelvben ritkábban fordul elő maga a kifejezés, de hasonló fogalmakat gyakran használunk anélkül is, hogy tudnánk róla. Például amikor arról beszélünk, hogy valaki miért cselekszik úgy ahogy cselekszik (szándékai), akkor tulajdonképpen az ő intencionális állapotaira utalunk.

Kapcsolódó szavak

– Tudatosság
– Mentális állapot
– Fenomenológia
– Elmefilozófia
– Kogníció