Rövid magyarázat (definíció)

A „buccina” egy ősi római fúvós hangszer, amelyet elsősorban katonai jelzések adására használtak. A hangszer formája a mai trombitához hasonlítható, de hosszabb és íveltebb volt.

Eredet (etimológia)

A „buccina” szó a latin „buccinum” szóból ered, amely jelentése kagyló vagy kürt. A szó eredeti jelentése a kagylókürtöt jelölte, amelyet az ókori népek különböző célokra, például jeladásra és rituális eseményekre használtak.

Kategória (szakterület, témakör)

A buccina a zene- és hangszertörténet kategóriájába tartozik, különösen az ókori római kultúrához és hadtörténethez kapcsolódik.

Részletesebb magyarázat

A buccina egy hosszú, ívelt fúvós hangszer volt, amely bronzból készült. Az ókori Rómában ez a hangszer kulcsfontosságú szerepet játszott a katonai életben. A buccinát gyakran használták csaták előtt és alatt, hogy jeleket adjanak a katonáknak. Különböző hangokat lehetett előállítani vele, amelyek különböző parancsokat jelentettek.

A buccina nemcsak katonai célokra szolgált; ünnepi alkalmakkor is gyakran előkerült. A római társadalomban a buccinát zenészek is használták különféle ceremóniákon és ünnepségeken. Az eszköz használata nagy ügyességet igényelt, mivel a hosszú cső miatt nehéz volt tiszta és erős hangot előállítani.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

– Kürt
– Trombit
– Harsona

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

– Csend
– Néma

Példamondatok

– Az ókori római hadseregben a buccina fontos szerepet játszott a csaták során.
– A zenész mesterien játszott a buccinán az ünnepi felvonuláson.
– A buccina hangja messze elhallatszott az éjszakában.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

A buccina elsősorban szakmai kontextusban fordul elő, főként történelmi és zenei tanulmányok során. Az ókori római hadtörténet és zenetörténet kutatásában különös figyelmet kap ez az eszköz. Köznyelvi használata ritkább, inkább speciális történelmi vagy kulturális kontextusban fordul elő.

Kapcsolódó szavak

– Fúvós hangszer
– Katonai jelzés
– Róma
– Zene
– Ceremónia