Rövid magyarázat
A „bakó” szó a magyar nyelvben hóhért, vagyis kivégzőmestert jelent. Történelmileg olyan személyre utal, aki hivatalosan végrehajtja a halálos ítéleteket.
Eredet (etimológia)
A „bakó” szó eredete a középkori magyar nyelvre vezethető vissza. A szónak valószínűleg német eredete van, a „Bauer” szóból származik, amely parasztot jelentett, de idővel átvette a kivégzőmester jelentését is. Ez az átalakulás a középkorban történt meg, amikor a parasztok közül kerültek ki azok, akik vállalták ezt a hivatást.
Kategória (szakterület, témakör)
A „bakó” szó elsősorban történelmi és jogi kontextusban használatos. A középkori és kora újkori igazságszolgáltatás részeként említik leggyakrabban. Az irodalom és a történelem tanulmányozása során is gyakran találkozhatunk vele.
Részletesebb magyarázat
A bakó szerepe rendkívül fontos volt a középkori társadalmakban. Ő volt az, aki végrehajtotta az ítéleteket, legyen szó halálos ítéletről vagy testi fenyítésről. Munkája nem csak fizikai erőt igényelt, hanem nagyfokú pontosságot és lelki erőt is. A bakók gyakran stigmatizált személyek voltak; bár munkájuk nélkülözhetetlen volt az igazságszolgáltatás számára, társadalmi megítélésük általában negatív volt. Sok esetben külön lakhelyen éltek és elkülönültek a közösségtől.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
- Hóhér
- Kivégzőmester
- Büntető
- Kivégző
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
- Áldozat
- Bíró
- Mentő
- Pap
Példamondatok
- A bakó feladata volt a halálos ítéletek végrehajtása.
- A középkorban a bakók különleges státuszt élveztek.
- A bakó pontosan végrehajtotta az ítéletet.
- A faluban mindenki ismerte a bakót, de senki sem barátkozott vele.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
A „bakó” szó leginkább történelmi és jogi kontextusban használatos. A mai köznyelvben ritkán fordul elő, inkább irodalmi művekben vagy történelmi tanulmányokban találkozhatunk vele.
Kapcsolódó szavak
- Kivégzés
- Büntetés-végrehajtás
- Törvényszék
- Ittélkezés
- Társadalmi megítélés