Rövid magyarázat (definíció)

A benedikció szó jelentése áldás vagy jókívánság. Ez a kifejezés gyakran használatos vallási és szertartási kontextusban, amikor valaki vagy valami számára isteni kegyelmet, védelmet vagy jót kívánnak.

Eredet (etimológia)

A benedikció szó a latin „benedictio” szóból származik, amely két részből tevődik össze: „bene” (jelentése: jól) és „dicere” (jelentése: mondani). Tehát a benedikció eredeti jelentése „jól mondani”, azaz áldást mondani.

Kategória (szakterület, témakör)

A benedikció elsősorban vallási és teológiai szakterületen használt kifejezés. Gyakran előfordul a liturgiában, szertartásokon, valamint különböző vallási és spirituális gyakorlatok során.

Részletesebb magyarázat

A benedikció nem csupán egy egyszerű jókívánság, hanem egy mélyebb spirituális aktus. A különböző vallásokban és kultúrákban különféle formákban jelenik meg. A kereszténységben például az áldásokat gyakran papok vagy lelkészek adják, míg más vallásokban a spirituális vezetők vagy sámánok végzik ezt a rituálét.

Az áldás célja lehet valaki egészségének megóvása, sikerének biztosítása, béke és harmónia elérése vagy egy tárgy megszentelése. Az áldások történhetnek szóban, mozdulatokkal vagy akár bizonyos tárgyak használatával is.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

• Áldás
• Jókívánság
• Kegyelem
• Köszönet
• Imádság

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

• Átok
• Kárhoztatás
• Elmarasztalás
• Bíráskodás
• Kritika

Példamondatok

• A pap benedikcióval zárta az ünnepi misét.
• Mindenki várta az új évre vonatkozó benedikciót.
• A család összegyűlt, hogy közösen kérjék az Isten áldását és benedikcióját.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

A benedikció szó elsősorban szakmai körökben használatos, különösen vallási és teológiai kontextusban. Azonban a köznyelvben is előfordulhat olyan helyzetekben, amikor valaki jókívánságot fejez ki egy másik személy iránt.

Kapcsolódó szavak

• Szentelés
• Liturgia
• Imádság
• Istenhit
• Szeretet
  < / ul >