Rövid magyarázat (definíció)

A „bilabiális” kifejezés a fonetika területén használatos, és olyan hangokat jelöl, amelyeket mindkét ajak összeérintésével képezünk. Az ilyen hangok közé tartozik például a magyar „b” és „p” hang.

Eredet (etimológia)

A „bilabiális” szó a latin eredetű „bi-” előtagból és a „labium” szóból származik. A „bi-” jelentése kettő, míg a „labium” ajkat jelent. Így a bilabiális szó szerinti fordításban két ajakkal kapcsolatos.

Kategória (szakterület, témakör)

A bilabiális hangok a fonetika, azon belül is az artikulációs fonetika területéhez tartoznak. Az artikulációs fonetika azzal foglalkozik, hogy hogyan képezzük a beszédhangokat különböző artikulációs szervek segítségével.

Részletesebb magyarázat

A bilabiális hangok képzése során mindkét ajak aktívan részt vesz. Ezek az ajkak összeérnek vagy közel kerülnek egymáshoz, így hozva létre a specifikus hangot. A magyar nyelvben három fő bilabiális mássalhangzó létezik:

– [b]: zöngés bilabiális zárhang
– [p]: zöngétlen bilabiális zárhang
– [m]: zöngés bilabiális orrhang

Ezeken kívül más nyelvekben is találhatók bilabiális hangok, például az angolban és spanyolban is hasonló módon képzett hangokat találunk.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

– Kettősajkú
– Kétajkú

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

– Monolabialis (egyetlen ajakkal képzett)
– Labiodentális (ajak-fog hang)

Példamondatok

1. A magyar nyelvben több bilabiális hangot is találunk, mint például a „b” és „p”.
2. A fonetikában tanultuk meg, hogy melyek azok a bilabiális hangok.
3. Az angol nyelvben is gyakran előfordulnak bilabiális mássalhangzók.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

A „bilabiális” kifejezést leginkább szakmai környezetben használják, különösen nyelvészeti és fonetikai tanulmányok során. Ritkábban fordul elő köznyelvi használatban, de előfordulhat egyes oktatási anyagokban vagy nyelvtanfolyamokon.

Kapcsolódó szavak

– Fonetika
– Artikulatorikus fonetika
– Zárhang
– Orrhang
– Zöngés
– Zöngétlen