Rövid magyarázat (definíció)
A „bonc” szó alapvetően a buddhista szerzeteseket jelöli, különösen a tibeti vagy kelet-ázsiai kultúrákban. A szó használata során gyakran találkozhatunk vele vallási és spirituális kontextusban.
Eredet (etimológia)
A „bonc” szó eredete a tibeti nyelvből származik, ahol a „lama” vagy „bön” kifejezések is hasonló jelentéssel bírnak. Az európai nyelvekbe valószínűleg a 19. században került be, amikor az első utazók és kutatók kezdtek el érdeklődni a kelet-ázsiai kultúrák iránt.
Kategória (szakterület, témakör)
A „bonc” szó elsősorban vallástudományi és antropológiai kontextusban használatos. A buddhizmus tanulmányozásával foglalkozó szakemberek és kutatók gyakran találkoznak ezzel a kifejezéssel.
Részletesebb magyarázat
A „bonc” szóval jelölt szerzetesek életmódja és szerepe különböző lehet a különböző buddhista hagyományokban. A tibeti buddhizmusban például a boncok fontos szerepet játszanak a vallási rituálék végrehajtásában, meditációs gyakorlatokban és tanítások közvetítésében. A boncok gyakran élnek kolostorokban, ahol közösségi életet élnek és követik a buddhista szabályokat.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
- Szerzetes
- Lama
- Buddhista pap
- Guru
- Meditáló
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
- Világi ember
- Hitetlen
- Ateista
- Profán személy
- Materialista
Példamondatok
- A boncok minden reggel meditálnak a kolostor udvarán.
- A falubeliek nagy tisztelettel tekintenek a boncra.
- Egy híres bonctól tanultam meg az alapvető meditációs technikákat.
- A bonc előadásokat tartott a dharma tanításairól.
- A szerzetesek között volt egy idős bonc, aki már több mint ötven éve élt kolostori életet.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
A „bonc” szó használata elsősorban szakmai körökben, vallástudományi és antropológiai szövegekben fordul elő. Ugyanakkor köznyelvi használata is létezik, különösen azok körében, akik érdeklődnek a kelet-ázsiai kultúrák iránt.
Kapcsolódó szavak
- Buddhizmus
- Kolostor
- Meditáció
- Dharma
- Tibeti kultúra
- Szakrális rituálék
