Rövid magyarázat (definíció)

A brácsa egy vonós hangszer, amelyet gyakran a hegedű és a cselló között helyeznek el a zenei családban. Hangolása kvint hangközökkel történik, és általában mélyebb, gazdagabb hangzást produkál, mint a hegedű.

Eredet (etimológia)

A „brácsa” szó az olasz „viola” szóból származik, amely a latin „vitula” szóra vezethető vissza, jelentése „vonós hangszer”. Az olasz nyelvben a „viola” kifejezés különböző vonós hangszereket jelölhetett. A magyar nyelvbe valószínűleg az osztrák-német közvetítéssel került be.

Kategória (szakterület, témakör)

A brácsa a zene és hangszertan területéhez tartozik. Különösen fontos szerepet játszik a klasszikus zenében, de megtalálható más zenei műfajokban is, mint például a népzene vagy a jazz.

Részletesebb magyarázat

A brácsa mérete nagyobb, mint a hegedűé, de kisebb, mint a csellóé. Általában 38-43 cm hosszú testtel rendelkezik. Négy húrja van: C, G, D és A hangokra hangolva. A brácsát bal kézzel tartják és jobb kézzel vonóval játsszák. Hangja gazdagabb és mélyebb tónusú, ami különleges helyet biztosít számára az együttesekben és zenekarokban.

A brácsa játékának technikája hasonló a hegedűéhez, azonban nagyobb mérete miatt másképp kell kezelni. Gyakran használják harmóniai kitöltésre és középregiszterbeli dallamok játszására.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

• Viola
• Középhangú hegedű

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

• Hegedű
• Cselló
• Kontrabasszus

Példamondatok

• A zenekarban több brácsás is játszik.
• A brácsa mélyebb hangzása tökéletesen kiegészíti a hegedűk magasabb tónusait.
• A koncerten egy lenyűgöző brácsaszonáta is elhangzott.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

• Szakmai: Klasszikus zenekarokban, kamarazenében és szóló előadásokban gyakran használják.
• Köznyelvi: Zenetanulás során általános iskolákban és zeneiskolákban is találkozhatunk vele.

Kapcsolódó szavak

• Zeneszerzés
• Vonósnégyes
• Kotta
• Vibrato
• Pizzicato