Rövid magyarázat (definíció)

A „bukolikus” szó a vidéki élet idilli, békés és természetközeli jellegére utal. Gyakran használják olyan irodalmi művek leírására, amelyek idealizált képet festenek a falusi életről, gyakran pásztorokkal és mezőgazdasági munkával kapcsolatosan.

Eredet (etimológia)

A „bukolikus” szó a latin „bucolicus” szóból származik, amely a görög „boukolikos” kifejezésből ered. A görög szó az „boukolos” (pásztor) szóból jön, ami pedig a „bous” (tehén) és „kolos” (őrző) szavak összetételéből áll. Eredetileg tehát a pásztori életre utalt.

Kategória (szakterület, témakör)

A bukolikus kifejezés elsősorban az irodalom és művészet területén használatos, de alkalmazható a zene, festészet és más művészeti ágak leírásában is. A fogalom különösen jelentős az ókori görög és római irodalomban, valamint a reneszánsz idején.

Részletesebb magyarázat

A bukolikus irodalom olyan műfaj, amely az idilli vidéki életet ábrázolja. Ezekben a művekben gyakran jelennek meg pásztorok, akik egyszerű életet élnek, távol a városi nyüzsgéstől. Az ilyen történetekben gyakori motívumok közé tartoznak a természet szépségei, az évszakok változása és az emberi lélek harmóniája a természettel.

Az ókori görög költő Theokritosz volt az első ismert szerző, aki bukolikus verseket írt. Ezekben a versekben pásztorok beszélgetnek egymással szerelemről, barátságról és mindennapi gondjaikról. Később Vergilius római költő is írt hasonló témájú műveket, amelyek nagy hatást gyakoroltak az európai irodalomra.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

  • Idilli
  • Pásztori
  • Vidékies
  • Természetközeli
  • Harmonikus

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

  • Urbanizált
  • Ipari
  • Nyüzsgő
  • Zsúfolt
  • Mesterséges

Példamondatok

  • A költő bukolikus verseiben megjelenik a természet iránti mély szeretet.
  • A festmény bukolikus tájat ábrázol, ahol pásztorok legeltetik nyájaikat.
  • A zeneszerző bukolikus dallamai visszaidézik a vidéki élet egyszerűségét.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

A „bukolikus” kifejezést leggyakrabban irodalmi kontextusban használják, de előfordulhat művészeti kritikákban és zenei elemzésekben is. A köznyelvben ritkábban fordul elő, de ha használják, akkor általában egy nyugodt és idilli helyzet leírására szolgál.

Kapcsolódó szavak

  • Pásztor
  • Idill
  • Natura</ li >
    < li > Falusi </ li >
    < li > Természet </ li >
    < / ul >

Write A Comment