Rövid magyarázat (definíció)
A „buzogány” egy olyan fegyver, amelyet elsősorban középkori harcosok használtak. Általában egy hosszú nyélből és egy nehéz, gyakran tüskés fejrészből áll. A buzogányt közelharcban alkalmazták, és hatékony volt a páncélozott ellenfelek ellen.
Eredet (etimológia)
A „buzogány” szó a magyar nyelvben a középkor óta használatos. Eredete a szláv nyelvekből származik, ahol hasonló hangzású szavakkal jelölték meg ezt a fegyvert. A középkori Európában elterjedt volt különféle változatai, amelyek különböző kultúrákban is megjelentek.
Kategória (szakterület, témakör)
A „buzogány” elsősorban a hadtörténet és a fegyvertörténet kategóriájába tartozik. Emellett szerepet kap az archeológia és a művészettörténet területén is, ahol régészeti leletek és műalkotások révén vizsgálják.
Részletesebb magyarázat
A buzogány egy olyan ütőfegyver, amelynek fő célja az ellenség páncéljának áttörése vagy deformálása volt. A fegyver kialakítása lehetővé tette, hogy nagy erőt fejtsen ki kis felületen, így hatékonyan tudta összetörni a védelmi eszközöket. A buzogányok különböző formájúak és méretűek lehettek; némelyikük egyszerűen csak egy nehéz golyóból állt, míg mások tüskékkel vagy pengékkel is rendelkeztek.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
- Golyós buzogány
- Cepter
- Pallos
- Korbács
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
- Pajzs
- Páncél
- Védőfelszerelés
Példamondatok
- A lovag erős buzogányával könnyedén áttörte az ellenség pajzsát.
- A középkori harcosok gyakran használtak buzogányokat a közelharcban.
- A régészek egy díszes buzogányfejet találtak az ásatás során.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
A „buzogány” szó leginkább történelmi kontextusban jelenik meg, különösen hadtörténeti leírásokban és tanulmányokban. Azonban néha metaforikus értelemben is használják, például amikor valaki erős ütést mér valamire vagy valakire.
Kapcsolódó szavak
- Kard
- Lándzsa
- Pallos
- Íj és nyíl
- Pajzs
- Páncélzat
