Rövid magyarázat (definíció)
A cilicium szó egy latin eredetű kifejezés, amely a középkori keresztény aszkéták által viselt szúrós, durva ruhadarabra utal. Ezt az eszközt az önsanyargatás és a bűnbánat jelképeként használták.
Eredet (etimológia)
A cilicium szó a latin „cilicium” kifejezésből származik, ami eredetileg a „Cilicia” régióból származó durva gyapjúra utalt. A Cilicia régió az ókori Kis-Ázsiában helyezkedett el, és híres volt a durva anyagairól. Az idők során a szó jelentése kibővült, és különösen a keresztény aszkétizmus kontextusában nyert új értelmet.
Kategória (szakterület, témakör)
A cilicium szó elsősorban a vallástörténet, teológia és aszketizmus területén használatos. Emellett előfordulhat irodalmi művekben és történelmi tanulmányokban is.
Részletesebb magyarázat
A ciliciumot gyakran fém- vagy selyemszálakkal átszőtt övként vagy ingként viselték, amely közvetlenül érintkezett a bőrrel. Az ilyen típusú ruhadarab célja az volt, hogy fizikai kényelmetlenséget okozzon viselőjének, ezzel emlékeztetve őt saját bűneire és az önmegtagadás fontosságára. A középkorban különösen népszerű volt a szerzetesek körében, akik így próbálták elérni a lelki tisztaságot és közelebb kerülni Istenhez.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
- Önsanyargatás
- Böjt
- Bűnbánat
- Aszkézis
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
- Kényelem
- Luxus
- Élvezet
- Hedonizmus
Példamondatok
- A szerzetes minden nap ciliciumot viselt, hogy emlékeztesse magát az önmegtagadás fontosságára.
- A középkori aszkéták gyakran használtak ciliciumot lelki tisztulásuk érdekében.
- A cilicium viselése fájdalmas volt, de segített a bűnbánók számára a lelki megtisztulásban.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
A cilicium kifejezést leginkább szakmai kontextusban használják, különösen vallástörténeti és teológiai tanulmányokban. Köznyelvi használata ritka, de előfordulhat irodalmi művekben vagy történelmi regényekben.
Kapcsolódó szavak
- Szerzetesség
- Bűnbánat
- Lelkigyakorlatok
- Kereszténység
- Középkor
