Rövid magyarázat (definíció)
A „cvíder” szó egy régies magyar kifejezés, amely a szomorú, bánatos vagy melankolikus állapotot jelöli. Eredetileg a német „Schwermut” szó tükörfordítása volt, amely szintén a mélabús hangulatot fejezi ki.
Eredet (etimológia)
A „cvíder” szó eredete a német nyelvből származik. A német „Schwermut” kifejezésből alakult ki, amely a „schwer” (nehéz) és a „Mut” (kedv) összetételéből ered. A magyar nyelvben a 19. században jelent meg, és főként irodalmi szövegekben volt használatos.
Kategória (szakterület, témakör)
A „cvíder” szó elsősorban az érzelmek és hangulatok kategóriájába tartozik. Az érzelmek kifejezésére szolgáló szókincs része, amelyet gyakran használnak irodalmi művekben és pszichológiai elemzések során.
Részletesebb magyarázat
A „cvíder” kifejezés olyan állapotot ír le, amikor valaki mélyen elmerül a bánatban vagy szomorúságban. Ez az érzelem gyakran hosszabb ideig tartó és mélyebb, mint az átlagos szomorúság. Az ilyen állapotban lévő személy gyakran visszahúzódóvá válik, kevésbé élvezi az élet örömeit, és hajlamos lehet a pesszimista gondolkodásra.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
- Melankolikus
- Bánatos
- Szomorú
- Lelombozott
- Depresszív
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
- Vidám
- Boldog
- Örömteli
- Lelkes
- Optimista
Példamondatok
- A hosszú tél után teljesen cvíder lettem.
- Miklós állandóan cvíder hangulatban van mostanában.
- A régi ház cvíder emlékeket idézett fel benne.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
A „cvíder” szó használata napjainkban ritka, inkább régiesnek számít. Leginkább irodalmi művekben találkozhatunk vele, ahol az írók a karakterek lelkiállapotának részletes bemutatására használják. Ritkábban előfordulhat pszichológiai elemzésekben is, ahol az érzelmi állapotok széles skáláját vizsgálják.
Kapcsolódó szavak
- Mélabú
- Bánat
- Kedvetlenség
- Lepusztultság
- Pesszimizmus
