Rövid magyarázat (definíció)

A diakónus szó egyházi tisztséget jelöl, amely az egyház hierarchiájában a pap és a püspök alatt helyezkedik el. A diakónusok különböző szolgálatokat végeznek, mint például a szertartások segítése, karitatív tevékenységek szervezése és közösségi munka.

Eredet (etimológia)

A diakónus szó a görög „diakonos” szóból származik, amely szolgát vagy segítőt jelent. Az ókori görög nyelvben a „dia” előtag azt jelenti, hogy „által”, míg a „konos” rész az igéből ered, ami szolgálni vagy segíteni jelent. Az ókeresztény korban ez a kifejezés átvett jelentést kapott és az egyházi szolgálókra kezdtek utalni vele.

Kategória (szakterület, témakör)

A diakónus szó leginkább vallási kontextusban használatos, különösen a keresztény egyházakban. A teológia és az egyháztörténelem területén is gyakran előfordul.

Részletesebb magyarázat

A diakónusok szerepe és feladatai változhatnak az egyes keresztény felekezetek között. Az ortodox és katolikus egyházban a diakónusi szolgálat szentségi ranggal bír, míg más protestáns felekezetekben inkább adminisztratív vagy közösségi szerepeket töltenek be. A diakónusok feladatai közé tartozhat:

• Liturgikus segédkezés: mise során olvasmányokat olvasnak fel, imákat vezetnek.
• Karitatív munkák: jótékonysági tevékenységek szervezése és végrehajtása.
• Közösségépítés: gyülekezeti programok szervezése és koordinálása.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

• Segítő
• Szolga
• Munkatárs

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

• Mester
• Főnök
• Vezető

Példamondatok

• A diakónus segített az oltár előkészítésében.
• A templom karitatív munkáját mindig is a diakónus vezette.
• A diakónusi szolgálat nagy elkötelezettséget igényel.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

A diakónus szó főként szakmai kontextusban használatos, különösen vallási környezetben. Azonban köznyelvi használata is előfordulhat olyan esetekben, amikor valaki önkéntes munkát vagy segítséget nyújt másoknak.

Kapcsolódó szavak

• Pap
• Püspök
• Egyház
• Lelkész
• Szentmise