Rövid magyarázat (definíció)
A „falc” szó egy régi magyar kifejezés, amelyet leginkább az asztalosmesterségben használtak. A falc egy olyan hornyot vagy vájatot jelent, amelyet faanyagok illesztésénél alkalmaznak, hogy azok stabilan és pontosan összeilleszthetők legyenek.
Eredet (etimológia)
A „falc” szó eredete a latin „falx” szóból származik, amely sarlót vagy görbe vágóeszközt jelent. Az idők során a kifejezés átalakult és a faipari szaknyelvben honosodott meg, ahol már nemcsak vágóeszközre utalt, hanem az általa létrehozott formára is.
Kategória (szakterület, témakör)
A „falc” szó leginkább az asztalosmesterség és a faipar területén használatos. Ezen belül is főként a famegmunkálás és bútorasztalosság kategóriájában találkozhatunk vele.
Részletesebb magyarázat
A falc készítése során egy faanyagba vájatot vagy hornyot vágnak, amelybe egy másik faelem illeszkedik. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy a két faelem stabilan kapcsolódjon egymáshoz anélkül, hogy további rögzítőelemekre lenne szükség. A falcolás technikája különösen fontos ajtók, ablakkeretek és bútorok készítésekor.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
- Horony
- Vájat
- Csapolás
- Illesztés
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
- Simítás
- Egyengetés
- Sík felület
Példamondatok
- A mester ügyesen kifalcolta az ajtókeretet.
- A falcolás pontos elvégzése kulcsfontosságú a bútor stabilitása szempontjából.
- Az asztalos a falc segítségével erősítette meg a polcokat.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
A „falc” szó elsősorban szakmai körökben fordul elő, különösen az asztalosok és faipari szakemberek körében. Köznyelvi használata ritka, leginkább akkor hallható, ha valaki részletesen beszél egy bútordarab vagy épületelem elkészítéséről.
Kapcsolódó szavak
- Famegmunkálás
- Bútorasztalosság
- Faipar
- Kötésmódok
- Mesterségbeli tudás
