Rövid magyarázat (definíció)

A „fokalitás” szó a középpontba helyezést, fókuszálást jelenti. Ez a kifejezés arra utal, hogy egy adott dolog, jelenség vagy téma kiemelt figyelmet kap, és központi szerepet tölt be egy adott kontextusban.

Eredet (etimológia)

A „fokalitás” szó a latin „focus” szóból ered, amely tűzhelyet vagy gyújtópontot jelentett. A „focus” később átvitt értelemben is használatos lett, mint valaminek a központja vagy lényege. A „-alitás” végződés pedig a tulajdonságot, állapotot kifejező képző.

Kategória (szakterület, témakör)

A „fokalitás” kifejezést számos szakterületen használják, beleértve a pszichológiát, az orvostudományt, a művészeteket és az oktatást. Mindenhol ott találkozunk vele, ahol fontos valaminek a középpontba helyezése vagy kiemelése.

Részletesebb magyarázat

A fokalitás fogalma különösen fontos lehet például a pszichológiában, ahol egy adott probléma vagy érzés fókuszba helyezése segíthet annak megértésében és kezelésében. Az orvostudományban a fokalitás egy betegség vagy tünet lokalizációjára utalhat. A művészetekben és az oktatásban pedig egy adott téma vagy elem kiemelésére szolgál.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

• Középpont
• Fókusz
• Kiemelés
• Koncentráció

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

• Periféria
• Szétszórtság
• Mellékes
• Háttérbe szorulás

Példamondatok

• A terápia során a páciens problémájának fokalitása segíti a célzott kezelést.
• A tanár az órán különösen nagy hangsúlyt fektetett az új anyag fokalitására.
• A festmény kompozíciójában jól látható a fő motívum fokalitása.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

A fokalitás kifejezést mind szakmai körökben, mind pedig a köznyelvben gyakran alkalmazzák. Szakmai körökben például pszichológusok, orvosok és művészeti szakemberek használják specifikus értelemben. A köznyelvben pedig általánosan utalhat bármire, ami kiemelt figyelmet kap egy beszélgetés vagy tevékenység során.

Kapcsolódó szavak

• Központi szerep
• Kiemelkedő fontosság
• Lényeg
• Központi elem