Rövid magyarázat
A freskó egy falfestészeti technika, amely során a festékeket nedves vakolatra viszik fel. A festékek és a vakolat kémiai reakcióba lépnek egymással, így a festmény tartósan megmarad a falon.
Eredet
A „freskó” szó az olasz „affresco” kifejezésből származik, amely annyit jelent, hogy „friss”. Ez az elnevezés arra utal, hogy a festést még friss, nedves vakolatra kell alkalmazni. Az olasz szó maga a latin „fresco” szóból ered, ami szintén „frisset” jelent.
Kategória
A freskó a képzőművészet és a művészettörténet kategóriájába tartozik. Ezen belül is a falfestészet egyik speciális válfaja.
Részletesebb magyarázat
A freskó készítése során először egy alapréteg (arriccio) kerül fel a falra, amely gyakran durva homokból és mészből áll. Erre az alaprétegre viszik fel a finomabb vakolatot (intonaco), amely még nedves állapotában fogadja be a pigmenteket. A festékek természetes ásványi anyagokból készülnek, amelyek vegyileg kötődnek a mészhez, így rendkívül tartósak lesznek.
A freskó technika két fő típusa létezik:
- Buon fresco: A festést közvetlenül nedves vakolatra végzik.
- Fresco secco: A festést száraz vakolatra végzik, de ez kevésbé tartós.
Szinonimák
- Falfestmény
- Murália
- Secco (ha száraz vakolaton készül)
- Stukkófestés (ha stukkóra alkalmazzák)
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
- Mozaik (kis darabokból kirakott kép)
- Táblakép (mozgatható kép)
- Pannó (nem frissen készült falfestmény)
Példamondatok
- A Sixtus-kápolna mennyezeti freskói Michelangelo mesterművei közé tartoznak.
- A középkori templom falát gyönyörű freskók díszítik.
- A restaurátorok gondosan dolgoztak azon, hogy megőrizzék a régi freskók eredeti színeit.
Használati területek
A freskó technikát elsősorban művészeti és építészeti kontextusban használják. Gyakori alkalmazási területei:
- Templomok és katedrálisok belső tereinek díszítése.
- Kastélyok és paloták falainak dekorálása.
- Középületekben történelmi események ábrázolása.
Kapcsolódó szavak
- Művészet
- Művészettörténet
- Képzőművészet
- Vakolat
- Pigmentek
- Mészkő
