Rövid magyarázat (definíció)
A hagiográfia olyan irodalmi műfaj, amely szentek életét és csodatételeit írja le. Ez a szó a görög „hagios” (szent) és „grapho” (írni) szavakból származik, és eredetileg az egyházi irodalom része volt.
Eredet (etimológia)
A hagiográfia kifejezés a görög „hagios” jelentése „szent” és a „grapho” jelentése „írni” szavak kombinációjából ered. Az elsődleges célja ezeknek az írásoknak az volt, hogy dokumentálják és terjesszék a szentek életét és tetteit, így szolgálva az olvasók lelki épülését.
Kategória (szakterület, témakör)
A hagiográfia elsősorban teológiai és történeti témakörbe tartozik. Az egyháztörténetben és vallástudományban használják leginkább, de irodalomtudományi szempontból is jelentős.
Részletesebb magyarázat
A hagiográfia nem csak egyszerű életrajzokat tartalmaz, hanem gyakran idealizált formában mutatja be a szenteket. Ezek az írások sok esetben csodás eseményekkel, látomásokkal és egyéb természetfeletti jelenségekkel vannak tele. A cél nem pusztán a történelmi tények bemutatása, hanem a vallásos hit erősítése és példaképek nyújtása az olvasók számára. A hagiográfiai művek gyakran liturgikus célokat is szolgáltak, például olvasmányként szolgáltak ünnepnapokon vagy zarándoklatok alkalmával.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
- Szentéletrajz
- Vita
- Martyrológia
- Legenda
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
- Profán irodalom
- Szekuláris életrajz
- Világi történetírás
Példamondatok
- A középkori kolostorokban számos hagiográfiai művet írtak.
- A hagiográfia tanulmányozása segít megérteni a korabeli vallási gyakorlatokat.
- Egy új hagiográfiai kötet jelent meg Szent Ferenc életéről.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
A hagiográfia elsősorban szakmai körökben használatos kifejezés, különösen teológusok, történészek és irodalmárok körében. Ugyanakkor a köznyelvben is előfordulhat, különösen olyan kontextusban, ahol vallási vagy történelmi témákról van szó.
Kapcsolódó szavak
- Szentek élete
- Apokrif iratok
- Zarándoklat
- Egyháztörténet
- Liturgia
