Rövid magyarázat (definíció)

A „halleluja” szó egy örömöt és dicséretet kifejező kifejezés, amely gyakran vallási kontextusban használatos. Eredetileg héber eredetű, és jelentése „dicsérjétek az Urat”.

Eredet (etimológia)

A „halleluja” szó a héber „הללויה” (hallelújá) kifejezésből származik. Az első része, „הלל” (hallel), azt jelenti, hogy „dicsérni”, míg a második része, „יה” (jah), rövidítése Jahvénak vagy Jehovának, ami az isteni név egyik formája. Így a teljes kifejezés jelentése: „Dicsérjétek Jahvét” vagy „Dicsérjétek az Urat”.

Kategória (szakterület, témakör)

A „halleluja” elsősorban a vallás és teológia területéhez tartozik. Gyakran használják liturgikus szövegekben, himnuszokban és imákban a keresztény és zsidó hagyományokban.

Részletesebb magyarázat

A „halleluja” szó különösen fontos szerepet játszik a bibliai irodalomban. A Zsoltárok könyvében többször is előfordul, ahol az Isten iránti hála és dicséret kifejezéseként jelenik meg. A keresztény liturgiában is kiemelkedő helyen áll, különösen a húsvéti időszakban, amikor Jézus feltámadását ünneplik.

Emellett a zsidó hagyományokban is jelentős szerepe van. Például a Hallel imák sorozatában, amelyeket különleges ünnepeken mondanak el, rendszeresen használják ezt a kifejezést.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

– Dicsőség
– Hálaadás
– Imádat
– Dicsőítés

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

– Káromlás
– Gyalázat
– Elítélés

Példamondatok

• A hívek hangosan énekelték: Halleluja!
• A templomban mindenki együtt mondta: Halleluja!
• A zsoltár végén elhangzott a halleluja.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

A „halleluja” szó leggyakrabban vallási kontextusban fordul elő, de néha köznyelvi használatban is találkozhatunk vele, amikor valaki nagy örömét vagy megkönnyebbülését fejezi ki.

Kapcsolódó szavak

– Amen
– Hosianna
– Zsoltár
– Liturgia