Rövid magyarázat (definíció)
A hiperventilláció olyan állapot, amelyben az ember túl gyorsan és mélyen lélegzik, ami a vér szén-dioxid-szintjének csökkenéséhez vezet. Ez az állapot gyakran okoz szédülést, zsibbadást és egyéb kellemetlen tüneteket.
Eredet (etimológia)
A „hiperventilláció” szó a görög „hyper” (túl) és a latin „ventilare” (szellőztetni, levegőt mozgatni) szavakból tevődik össze. Az orvosi nyelvben először a 19. század végén jelent meg.
Kategória (szakterület, témakör)
A hiperventilláció kifejezés leginkább az orvostudományban és pszichológiában használatos. Az állapotot gyakran vizsgálják a légzőrendszeri betegségek, szorongásos zavarok és pánikrohamok kapcsán.
Részletesebb magyarázat
A hiperventilláció során az ember olyan gyorsan és mélyen lélegzik, hogy a szervezet több oxigént vesz fel, mint amennyire szüksége van, miközben a szén-dioxid-szint jelentősen csökken. A vér alacsony szén-dioxid-szintje pH-változásokat okoz, ami különböző fiziológiai reakciókat vált ki.
Az állapotot kiválthatja fizikai megterhelés, stressz vagy szorongás. Gyakori tünetek közé tartozik a szédülés, mellkasi fájdalom, zsibbadás vagy bizsergés az ujjakban és ajkakon, valamint látászavarok. Súlyos esetekben akár ájuláshoz is vezethet.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
- Túllégzés
- Gyors légzés
- Légszomj
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
- Hipoventilláció
- Lassú légzés
- Légzés visszatartása
Példamondatok
- A sportoló hiperventillált az intenzív edzés után.
- A pánikroham miatt hiperventilláló beteg segítséget kért.
- A hiperventilláció gyakori tünete a mellkasi fájdalom.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Az orvosi szaknyelvben a hiperventilláció gyakran előforduló kifejezés különféle diagnózisok és kezelések során. A köznyelvben inkább akkor használják, amikor valaki túl gyorsan lélegzik stressz vagy érzelmi feszültség hatására.
Kapcsolódó szavak
- Szorongás
- Pánikroham
- Légzőrendszer
- Oxigénhiány
- Szén-dioxid-szint
