Rövid magyarázat (definíció)

A homoioteleuton egy stilisztikai eszköz, amely azonos vagy hasonló végződésű szavak ismétlését jelenti egy szövegrészben. Ez a technika gyakran fordul elő retorikai és irodalmi művekben, hogy ritmust, harmóniát vagy hangsúlyt teremtsen.

Eredet (etimológia)

A homoioteleuton szó a görög „homoioteleutos” kifejezésből ered, ami „azonos végződésűt” jelent. A görög „homoi-” előtag „azonos”, míg a „teleutos” „végződést” jelent. Eredetileg az ókori görög retorikában és költészetben használták ezt a technikát.

Kategória (szakterület, témakör)

A homoioteleuton a nyelvészet és irodalomtudomány területéhez tartozik, különösen a stilisztika és retorika részeként. Emellett használják még a költészetben és prózai művekben is.

Részletesebb magyarázat

A homoioteleuton azonos vagy hasonló végződésű szavak ismétlését jelenti egy mondaton belül vagy egymást követő mondatokban. Ez a technika segít abban, hogy a szöveg ritmikusabbá váljon, valamint hangsúlyozza az adott gondolatot vagy érzelmet. Gyakori eszköz az ókori és középkori retorikában, de modern irodalmi művekben is megtalálható.

Például:
„Az élet rövid, de boldog; az idő múlik, de emlék marad.”

Ebben a példában a „boldog” és „marad” szavak hasonló végződésük miatt homoioteleutont alkotnak.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

• Asszonánc
• Rím
• Alliteráció

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

• Prozódia
• Anizotónia

Példamondatok

• „Az élet édes, de keserű; az idő gyors, de lassú.”
• „A nap ragyogó volt és meleg; az éjszaka csendes és hűvös.”

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

A homoioteleuton főként irodalmi művekben és retorikai beszédekben található meg. Az írók és beszélők gyakran alkalmazzák ezt a technikát, hogy fokozzák mondanivalójuk hatását. Emellett használatos lehet dalszövegek írásakor is.

Kapcsolódó szavak

• Retorika
• Költészet
• Stilizáció
• Nyelvészet
• Irodalom