Rövid magyarázat (definíció)
A „ius” szó a latin nyelvből származik, és jelentése „jog” vagy „törvény”. A római jogban használták, és az idők során a modern jogrendszerek alapfogalmává vált.
Eredet (etimológia)
A „ius” szó eredete a latin nyelvben gyökerezik. A rómaiak használták ezt a kifejezést a törvények és jogszabályok megjelölésére. Az ókori Rómában a „ius” nem csupán írott törvényeket jelentett, hanem egyfajta erkölcsi és társadalmi normarendszert is, amely szabályozta az emberek közötti viszonyokat.
Kategória (szakterület, témakör)
A „ius” kifejezés elsősorban a jogtudomány területéhez tartozik. A jogi terminológiában gyakran találkozhatunk vele, különösen akkor, amikor a római jog alapelveiről vagy történeti fejlődéséről van szó.
Részletesebb magyarázat
A római jogban a „ius” többféle jelentéssel bírt. Alapvetően három fő kategóriába sorolható:
- Ius civile: Ez a polgári jogot jelenti, amely kizárólag a római polgárokra vonatkozott.
- Ius gentium: Ez az ún. népek joga volt, amely minden népre vonatkozott, függetlenül attól, hogy római polgárok voltak-e vagy sem.
- Ius naturale: Ez a természetjogot jelenti, amely az emberi természetből fakadó alapvető erkölcsi elveket tartalmazza.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
- Jog
- Törvény
- Szabály
- Elv
- Normatíva
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
- Jogtalanság
- Törvénytelenség
- Anarchia
- Káosz
Példamondatok
- A római birodalomban nagy hangsúlyt fektettek a ius betartására.
- A modern jogrendszerek sok elemet átvettek a római ius-ból.
- A természetjog (ius naturale) alapelvei ma is érvényesek.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
A „ius” kifejezés elsősorban szakmai körökben használatos, különösen a jogi terminológiában. Azonban történelmi kontextusban és filozófiai diskurzusokban is gyakran előfordul.
Kapcsolódó szavak
- Iustitia – igazságosság
- Iurisprudencia – jogtudomány
- Iuridikus – jogi szakértő
- Ius cogens – kötelező erejű nemzetközi jogi norma
