Rövid magyarázat (definíció)

A „kevélyes” szó a magyar nyelvben egy olyan jelző, amely valakinek a büszke, öntelt vagy felfuvalkodott viselkedését írja le. Általában negatív konnotációval bír, és arra utal, hogy az illető túlzottan nagyra tartja magát.

Eredet (etimológia)

A „kevélyes” szó eredete a magyar nyelvben gyökerezik. A szótő, „kevély”, már a középkorban is használatos volt, és valószínűleg a régi magyar „kevél” szóból származik, amely büszkeséget jelentett. Az „-es” képző hozzáadásával jött létre a melléknév forma, amely az adott tulajdonsággal rendelkező személyre vagy dologra utal.

Kategória (szakterület, témakör)

A „kevélyes” szó leginkább a pszichológia és az emberi viselkedéstan területén használatos, de irodalmi művekben és mindennapi beszédben is gyakran előfordul.

Részletesebb magyarázat

A „kevélyes” jelző olyan személyt ír le, aki túlságosan büszke saját képességeire vagy eredményeire. Az ilyen emberek gyakran lenézik másokat és hajlamosak arra, hogy túlértékeljék saját fontosságukat. Ez a viselkedés többféle formában megnyilvánulhat, például arrogáns beszédmódban, nagyképűségben vagy mások iránti tisztelet hiányában.

A kevélyes emberek általában nehezen fogadják el mások véleményét vagy kritikáját, mivel úgy érzik, hogy ők mindig jobban tudják. Ez a tulajdonság gyakran vezet konfliktusokhoz és feszültségekhez emberi kapcsolatokban.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

• Öntelt
• Büszke
• Felfuvalkodott
• Arrogáns
• Nagyképű

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

• Szerény
• Alázatos
• Visszafogott
• Mérsékelt
• Tisztességes

Példamondatok

• A kevélyes főnök soha nem hallgatott meg senkit.
• Karcsi kevélyes viselkedése miatt sok barátját elvesztette.
• A kevélyes diák mindig azt hitte, hogy ő mindent jobban tud.
• A kevélyes beszédmódja miatt senki sem szerette igazán.
• A kevélyes hozzáállás nem segít abban, hogy csapatként dolgozzunk.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

A „kevélyes” szó mind szakmai környezetben (például pszichológiai elemzések során) mind pedig köznyelvi beszélgetésekben használható. Az irodalom és a művészetek is gyakran élnek ezzel a kifejezéssel karakterek jellemzésére.

Kapcsolódó szavak

• Kevélység: A kevély állapot vagy tulajdonság.
• Büszkeség: Pozitív értelemben vett önbecsülés.
• Önteltség: Túlzott önbizalom.
• Nagyképűség: Arrogancia és lenézés mások iránt.