Rövid magyarázat (definíció)
A „klastrom” szó a magyar nyelvben kolostort jelent. Ez az épület vagy épületegyüttes szerzetesek vagy apácák közösségének ad otthont, akik vallási életüket itt élik, imádkoznak és dolgoznak.
Eredet (etimológia)
A „klastrom” szó a latin „claustrum” szóból ered, amely zárt helyet, kerítést jelent. A latin kifejezés közvetlenül a középkori latinban is használt volt a kolostorokra utalva. A magyar nyelvbe valószínűleg német közvetítéssel került be, ahol a német „Kloster” szót használták ugyanebben az értelemben.
Kategória (szakterület, témakör)
A klastrom szóval leginkább vallástörténeti, építészeti és kulturális kontextusban találkozhatunk. Ezek az intézmények fontos szerepet játszottak Európa történelmében mind spirituális, mind társadalmi szempontból.
Részletesebb magyarázat
A klastromok nem csupán vallási élet központjai voltak; gyakran szolgáltak oktatási és tudományos célokat is. A szerzetesek és apácák könyvmásolással, gyógynövénytermesztéssel és gyógyítással foglalkoztak. Az épületek általában több részből álltak: templom, refektórium (étkező), dormitorium (alvóhely), valamint különböző műhelyek és gazdasági épületek.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
- Kolostor
- Szerzetesház
- Zárda
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
- Világi hely
- Szabadtér
- Középület
Példamondatok
- A régi klastrom falai között még ma is érezhető a múlt idők csendje.
- A klastrom kertjében gyógyfüveket termesztettek a szerzetesek.
- A kolostori élet szigorú szabályok szerint zajlott a klastrom falain belül.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
A „klastrom” kifejezést leginkább szakmai körökben használják, például történészek, vallástudósok és műemlékvédők körében. Köznyelvi használatban ritkább, de irodalmi művekben vagy történelmi kontextusban előfordulhat.
Kapcsolódó szavak
- Szerzetesrend
- Apátság
- Priorátus
- Nagykáptalan
- Konvent
