Rövid magyarázat (definíció)
A „kommunikatív” szó olyan személyre vagy viselkedésre utal, aki vagy ami hajlamos a kommunikációra, azaz az információk, gondolatok és érzések cseréjére másokkal. A kommunikatív emberek könnyen létesítenek kapcsolatot másokkal és hatékonyan fejezik ki magukat.
Eredet (etimológia)
A „kommunikatív” szó a latin „communicativus” szóból származik, amely a „communicare” igéből ered. A „communicare” jelentése: megosztani, közölni. Az etimológiai gyökerek visszavezethetők a latin „communis” szóra is, amelynek jelentése: közös.
Kategória (szakterület, témakör)
A „kommunikatív” szó leginkább a nyelvészet, pszichológia és szociológia területein használatos. Gyakran alkalmazzák az oktatásban is, különösen a nyelvtanulás és interperszonális készségek fejlesztése kapcsán.
Részletesebb magyarázat
A kommunikatív viselkedés többféle formában nyilvánulhat meg. Lehet verbális, amikor szavakkal fejezzük ki magunkat; nonverbális, amikor testbeszédet, mimikát vagy gesztusokat használunk; valamint írott formában is megjelenhet. A kommunikatív emberek jellemzően nyitottak és befogadóak mások véleménye iránt, képesek figyelni és reagálni a környezetükre.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
- Beszédes
- Nyitott
- Szókimondó
- Közlékeny
- Társaságkedvelő
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
- Zárkózott
- Csendes
- Visszahúzódó
- Néma
- Introvertált
Példamondatok
- A tanár nagyon kommunikatív volt, ezért mindenki könnyen megértette az anyagot.
- Kommunikatív természetének köszönhetően hamar barátokra tett szert az új munkahelyén.
- A projekt sikeressége nagyrészt a csapat kommunikatív hozzáállásának volt köszönhető.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
A „kommunikatív” szó mind szakmai, mind köznyelvi kontextusban használatos. Az oktatásban például gyakran emlegetik a kommunikatív nyelvtanítási módszereket, míg a mindennapi életben egyszerűen egy beszédes emberre utalhatunk vele.
Kapcsolódó szavak
- Kommunikáció
- Közlés
- Párbeszéd
- Interakció
- Kifejezésmód
