Rövid magyarázat
A „kvesztor” szó egy latin eredetű kifejezés, amely egy adott tisztséget vagy hivatalt jelöl. A kvesztor olyan hivatalnok volt az ókori Rómában, aki pénzügyi és adminisztratív feladatokat látott el.
Eredet (etimológia)
A „kvesztor” szó a latin „quaestor” szóból származik, amely a „quaerere” (keresni, kérdezni) igéből ered. Az ókori Rómában a quaestorok kezdetben nyomozói és bírósági feladatokat láttak el, majd később pénzügyi és adminisztratív szerepeket is betöltöttek.
Kategória (szakterület, témakör)
A „kvesztor” kifejezés elsősorban a történelem és az ókortudomány területén használatos. Emellett jogi és pénzügyi kontextusban is előfordulhat, különösen amikor történelmi hivatalokról vagy tisztségekről van szó.
Részletesebb magyarázat
A kvesztorok szerepe az ókori Római Köztársaságban rendkívül fontos volt. Kezdetben két kvesztort neveztek ki évente, akik a szenátus által kijelölt feladatokat látták el. Később számuk növekedett, és különböző területeken működtek: voltak városi kvesztorok (quaestores urbani), akik Róma pénzügyeit kezelték, valamint katonai kvesztorok (quaestores militares), akik a hadsereg pénzügyeivel foglalkoztak.
Az idő előrehaladtával a kvesztorok hatásköre bővült: részt vettek a közpénzek kezelésében, adók beszedésében, és jelentős szerepet játszottak az állami költségvetés kialakításában. A kvesztorság gyakran belépési pont volt egy politikai karrierhez, mivel sok későbbi magas rangú tisztségviselő kezdte pályafutását ebben a pozícióban.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
- Pénzügyi hivatalnok
- Kincstárnok
- Adminisztrátor
- Pénzügyőr
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
- Polgár
- Közember
- Alkalmazott
- Munkás
Példamondatok
- A római szenátus két új kvesztort nevezett ki az év elején.
- A kvesztor feladatai közé tartozott a hadsereg pénzügyeinek kezelése.
- Sokan politikai karrierjük első lépéseként töltötték be a kvesztor tisztségét.
- A városi kvesztorok feleltek Róma közpénzeinek kezeléséért.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
A „kvesztor” szó használata elsősorban szakmai körökben gyakori, különösen történészek, ókortudósok és jogtörténészek között. Az átlagos köznyelvben ritkán fordul elő, kivéve talán oktatási kontextusban vagy történelmi regényekben.
Kapcsolódó szavak
- Szenátor
- Konzul
- Praetor
- Censor
- Proconsul