Rövid magyarázat (definíció)

A „lábtó” szó egy olyan kifejezés, amelyet a magyar nyelvben ritkán használnak, és amelynek jelentése nem közismert. A szó elsődlegesen a láb és a tó szavak összetételéből ered, de pontos jelentése és használata többféle értelmezést is megenged.

Eredet (etimológia)

A „lábtó” szó etimológiája viszonylag egyszerű, mivel két alapvető magyar szóból tevődik össze: a „láb” és a „tó”. A „láb” szó az emberi vagy állati test azon részére utal, amelyen járunk, míg a „tó” egy állóvíztestet jelöl. Az összetett szó eredeti jelentése valószínűleg egy olyan kis méretű víztest lehetett, amelyben az ember vagy állat megmártózhatott.

Kategória (szakterület, témakör)

A „lábtó” kifejezés elsősorban a természetrajz és a földrajz területén található meg. Továbbá használható néprajzi kontextusban is, ahol régi vagy tájnyelvi kifejezések gyűjtésével foglalkoznak.

Részletesebb magyarázat

A „lábtó” kifejezés jelentésének pontos meghatározása nem egyszerű feladat, mivel ritkán használt szóval van dolgunk. Azonban némi kutatás alapján feltételezhetjük, hogy a szó egyfajta kisebb méretű tóra utalhatott, amely elegendően sekély ahhoz, hogy abban akár lábbal is át lehessen kelni. Az ilyen típusú tavak gyakran fordulnak elő mocsaras vagy lápvidékeken.

Egy másik lehetséges értelmezés szerint a „lábtó” egyfajta mesterségesen kialakított kis víztározót jelölhetett, amelyet például fürdésre vagy állatok itatására használtak.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

– Pocsolya
– Sekély tó
– Kis tó
– Mocsár

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

– Mélytó
– Nagytó
– Óceán
– Tenger

Példamondatok

• A régi faluban volt egy kis lábtó, ahol a gyerekek nyaranta játszottak.
• A pásztorok gyakran itatták az állatokat a közeli lábtónál.
• A lábtónál mindig sok béka brekegett esténként.
• A túrázók gyakran keresnek fel eldugott lábtavakat pihenés céljából.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

A „lábtó” kifejezés inkább szakmai körökben található meg, különösen azokban a diszciplínákban, amelyek régi magyar nyelvjárásokkal, néprajzzal vagy természeti földrajzzal foglalkoznak. Köznyelvi használata rendkívül ritka, és inkább történeti vagy irodalmi kontextusban fordulhat elő.

Kapcsolódó szavak

– Láp
– Mocsár
– Tócsák
– Vízgyűjtő