Rövid magyarázat (definíció)

A „ler” szó egy magyar ige, amely azt jelenti, hogy valamit egy bizonyos helyre vagy pozícióba helyezünk. Például: „Leteszem a könyvet az asztalra.”

Eredet (etimológia)

A „ler” szó a magyar nyelvben az „le-” igekötő és a „tenni” ige összekapcsolásából származik. Az igekötő az irányt vagy helyzetváltozást jelzi, míg a „tenni” cselekvést jelent. Az idők folyamán ez a kifejezés rövidült és egyszerűsödött a mai formájára.

Kategória (szakterület, témakör)

A „ler” szó elsősorban a nyelvtan és nyelvészet területéhez tartozik, de gyakran használják mindennapi beszédben is. A szót általában tárgyak elhelyezésével kapcsolatos kontextusokban alkalmazzák.

Részletesebb magyarázat

A „ler” ige különböző alakokban és időben is használható, például múlt időben („letettem”), jövő időben („le fogom tenni”) stb. Az igekötő szerepe itt különösen fontos, mert meghatározza az irányt vagy célpontot, amely felé a cselekvés irányul.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

• Lerak
• Letesz
• Elhelyez
• Lehelyez

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

• Felemel
• Felvesz
• Felteker
• Kiemel

Példamondatok

• „Leraktam a táskát az ágy mellé.”
• „Kérlek, tedd le a telefont az asztalra.”
• „Ne hagyd itt a kabátodat, inkább tedd le a fogasra.”

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

A „ler” szó széles körben használt mind szakmai, mind köznyelvi kontextusban. Az építőiparban például használhatják arra, hogy leírják egy anyag vagy eszköz elhelyezését („lerakni a téglákat”). Köznyelvi használatban pedig mindennapi tevékenységekre utalhatunk vele.

Kapcsolódó szavak

• Lerakás
• Lerakat
• Lerakodás
• Leterít