Rövid magyarázat (definíció)

A levirátus egy olyan ősi szokás, amely szerint egy férfi köteles feleségül venni elhunyt testvére özvegyét, ha az nem hagyott hátra fiú örököst. Ez a gyakorlat célja, hogy biztosítsa a családi vagyon és név továbbvitelét, valamint gondoskodjon az özvegyről.

Eredet (etimológia)

A „levirátus” kifejezés a latin „levir” szóból származik, amely sógort jelent. Az „-atus” végződés pedig a cselekvést vagy állapotot jelölő latin nyelvtani elem. Így a „levirátus” szó szerinti fordításban „sógorságot” vagy „sógori kötelezettséget” jelent.

Kategória (szakterület, témakör)

A levirátus elsősorban az antropológia és a jogtörténet területéhez tartozik. Ezen belül is különösen fontos szerepet játszik a családjog és a társadalmi struktúrák vizsgálatában.

Részletesebb magyarázat

A levirátus szokása számos kultúrában és vallásban megtalálható volt, beleértve az ókori Izraelben és más közel-keleti társadalmakban is. A Biblia például említést tesz erről a gyakorlatról Mózes ötödik könyvében (Deuteronomium 25:5-10). A levirátus lényege abban rejlik, hogy az elhunyt férfi neve és öröksége ne vesszen el, valamint hogy az özvegy ne maradjon támogatás nélkül. Az új házasságból született első fiúgyermek az elhunyt testvér nevét viseli tovább.

A levirátus gyakorlata nem csupán vallási vagy kulturális előírás volt, hanem gyakorlati megfontolásokból is fakadt. Az ősi társadalmakban az özvegyek gyakran kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, anyagi támogatás nélkül maradtak. A levirátus biztosította számukra a védelmet és anyagi biztonságot.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

• Sógorházasodás
• Özvegyházasság
• Családi kötelezettség

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

• Elutasítás
• Elhagyás
• Kirekesztés

Példamondatok

• A levirátus hagyománya szerint Jánosnak feleségül kellett vennie elhunyt bátyja özvegyét.
• A törvény előírta a levirátust, hogy biztosítsa az özvegyek védelmét.
• Néhány kultúrában még ma is él a levirátus gyakorlata.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

A „levirátus” kifejezést leginkább szakmai körökben használják, különösen antropológiai és jogtörténeti kontextusban. A köznyelvben ritkábban fordul elő, de történelmi vagy vallási témájú beszélgetések során felmerülhet.

Kapcsolódó szavak

• Sógor
• Özvegy
• Családjog
• Társadalmi struktúra
• Bibliai törvények