Rövid magyarázat (definíció)

A „lex” szó a latin nyelvből származik, és alapvetően törvényt vagy jogszabályt jelent. Eredetileg a római jogban használták, de mára számos nyelvben és kontextusban megtalálható.

Eredet (etimológia)

A „lex” szó a latin nyelvből ered, ahol „törvény” vagy „szabály” jelentéssel bírt. Az ókori Rómában a törvényeket és jogi normákat ezzel a kifejezéssel jelölték. A szó gyökerei az indoeurópai *leg- gyökérhez vezethetők vissza, amely „olvasni” vagy „gyűjteni” jelentéssel bír.

Kategória (szakterület, témakör)

A „lex” szó elsősorban a jogtudomány és a történelem területén használatos, de előfordulhat filozófiai és politikatudományi kontextusban is.

Részletesebb magyarázat

A „lex” kifejezés a római jog egyik alapfogalma volt. A rómaiak különböző típusú törvényeket különböztettek meg, mint például a Lex Aquilia (polgári károkért való felelősség), Lex Canuleia (a patríciusok és plebejusok házasságának engedélyezése) stb. A középkor folyamán a latin nyelvű jogi szövegek révén a „lex” fogalom tovább élt, és beépült az európai jogrendszerekbe.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

• Jogi norma
• Szabály
• Rendelet
• Előírás
• Kódex

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

• Anómia (törvénytelenség)
• Káosz
• Rendetlenség

Példamondatok

• A római jog egyik alapvető elve szerint minden polgár egyenlő a lex előtt.
• A Lex Aquilia meghatározta a polgári károkért való felelősséget.
• A modern európai jogrendszerek számos eleme visszavezethető az ókori római lex-ekre.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

A „lex” kifejezés leginkább szakmai kontextusban használatos, különösen jogi szövegekben és történeti tanulmányokban. Ritkábban találkozhatunk vele köznyelvi használatban, ahol inkább rokon értelmű szavakat alkalmaznak.

Kapcsolódó szavak

• Legisláció: törvényalkotás folyamata.
• Lexikon: eredetileg törvénykönyv jelentésű volt, ma már általános tudástár.
• Legalitás: törvényesség.