Rövid magyarázat (definíció)
A monológ jelentése: egyetlen beszélő hosszabb, összefüggő megszólalása.
Eredet (etimológia)
A görög monos „egyedüli” és logos „beszéd” elemekből alkotott szó, európai nyelvek közvetítésével.
Kategória (szakterület, témakör)
Irodalom, színház, film, köznyelv.
Részletesebb magyarázat
Drámában a monológ egy szereplő hosszabb beszéde, amely gondolatait vagy érzéseit tárhatja fel. Nem szükségképpen marad egyedül a színpadon, és beszélhet másokhoz is. A belső monológ az elbeszélő művekben a szereplő gondolatfolyamát jeleníti meg; köznyelvben a másokat szóhoz nem engedő beszédet is így nevezik.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
Magánbeszéd, hosszabb önálló megszólalás; belső monológnál: gondolatbeszéd.
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
Dialógus, párbeszéd.
Példamondatok
- A színész nagy erejű monológgal zárta a jelenetet.
- A vacsorai beszélgetés hosszú monológgá alakult.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Műelemzésben szakszó, társalgásban gyakran enyhén rosszalló. A monológ és az önmagában beszélés nem minden helyzetben azonos.
Kapcsolódó szavak
Dialógus, belső monológ, dráma, narráció, megszólalás.