Rövid magyarázat (definíció)
A monoton jelentése: egyhangú, kevéssé változatos; szaknyelvben meghatározott irányban változó.
Eredet (etimológia)
A görög monotonos „egy hangon szóló” szóból ered. Elemei a monos „egy” és tonos „hang, feszítés”.
Kategória (szakterület, témakör)
Köznyelv, zene, pszichológia, matematika.
Részletesebb magyarázat
Hétköznapi értelemben monoton lehet egy beszéd, zaj vagy ismétlődő munka. A szó gyakran unalmat sugall, de az egyenletesség önmagában nem mindig kedvezőtlen. Matematikában a monoton sorozat vagy függvény értékei következetesen nem csökkennek vagy nem nőnek; ez nem jelent állandó változási sebességet.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
Egyhangú, egyforma, változatosság nélküli; matematikában nincs egyszerű köznyelvi helyettesítője.
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
Változatos, tagolt; matematikai összefüggésben: nem monoton.
Példamondatok
- A gép monoton zúgása betöltötte a termet.
- A grafikon monoton növekvő függvényt ábrázolt.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Köznyelvi értékelésként és pontos matematikai szakszóként egyaránt használatos. A kétféle jelentést a szövegkörnyezet választja el.
Kapcsolódó szavak
Monotónia, egyhangúság, monotonitás, függvény, ismétlődés.