Mit jelent a prokurátor szó?

Rövid magyarázat (definíció)

Történeti tisztségnév: megbízott intéző, képviselő vagy helytartói feladatot ellátó tisztségviselő.

Eredet (etimológia)

A latin procurator („gondnok, intéző, képviselő”) szóból, a procurare („gondoskodik, elintéz”) igéből.

Kategória (szakterület, témakör)

Ókortörténet, jogtörténet, egyháztörténet.

Részletesebb magyarázat

A prokurátor jelentése korszakonként és intézményenként eltér. A Római Birodalomban lehetett császári pénzügyi tisztviselő, illetve bizonyos területeken igazgatási feladatokat is ellátó megbízott. Régi jogi szövegben ügyvédet vagy képviselőt is jelölhetett, egyházi környezetben pedig ügyek vagy javak intézőjét. Nem azonos automatikusan a mai ügyésszel vagy a prokuristával. Magyar rövidült alakja a prókátor.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

Intéző, megbízott, képviselő, helytartó; csak a történeti szerep szerint.

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

Nincs közvetlen antonimája.

Példamondatok

  • A prokurátor a császári javak kezelésében vett részt.
  • Az irat a rendház prokurátorát bízta meg az ügy intézésével.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

Római, egyházi és jogtörténeti szövegekben.

Kapcsolódó szavak

Prókátor, prokúra, procurator, helytartó.