Rövid magyarázat (definíció)
Kiemelkedés vagy kidudorodás; csillagászatban a Nap légkörében mágnesesen megtartott plazmaképződmény.
Eredet (etimológia)
A latin protuberantia („kidudorodás”) szóból, a protuberare („kidomborodik”) igével rokon.
Kategória (szakterület, témakör)
Csillagászat, anatómia.
Részletesebb magyarázat
A napfizikában a protuberancia a napperemen világos, gyakran íves képződményként látszik. Anyaga a környező koronánál hűvösebb és sűrűbb plazma, amelyet mágneses tér tart fenn. A napkorong előtt megfigyelve sötét szálként, filamentumként jelenhet meg. Egyes protuberanciák kitörhetnek, de nem mindegyik jelent kitörést. Anatómiai leírásokban a szó felszíni, például csontos kiemelkedést jelölhet.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
Kidudorodás, kiemelkedés; csillagászati jelentésben nincs pontos köznyelvi megfelelője.
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
Nincs közvetlen antonimája; alakleírásban a bemélyedés állítható vele szembe.
Példamondatok
- A felvételen hatalmas protuberancia ívelt a napperem fölé.
- Az anatómiai ábra egy csontos protuberanciát jelölt.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Napfizikai és anatómiai szakszövegekben.
Kapcsolódó szavak
Napkorona, plazma, filamentum, mágneses tér.