Rövid magyarázat (definíció)
Olyan kihívó cselekedet vagy közlés, amely valamilyen reakció kiváltását célozza.
Eredet (etimológia)
A latin provocatio („kihívás”) szóból, a provocare („előhív, kihív”) igéből.
Kategória (szakterület, témakör)
Köznyelv, politika, kommunikáció, orvosi szaknyelv.
Részletesebb magyarázat
A provokációval valaki például haragot, vitát vagy meggondolatlan lépést akarhat kiváltani. Lehet sértő, de művészeti vagy gondolkodásra ösztönző célja is lehet. Orvosi vizsgálatoknál a szó valamely reakció ellenőrzött kiváltására utalhat. Egy kellemetlen kijelentés nem feltétlenül szándékos provokáció: a beszélő szándéka és az események körülményei is számítanak.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
Kihívás, ingerlés, reakciókiváltás; jelentéstől függően.
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
Nincs pontos antonimája; békítés vagy megnyugtatás szembeállítható vele.
Példamondatok
- A sértő megjegyzést tudatos provokációnak tartotta.
- A rendező szerint a jelenet művészi provokáció volt.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Viták, közéleti események és célzott vizsgálatok leírásában.
Kapcsolódó szavak
Provokál, provokatív, provokátor, kihívás.