Mit jelent a provokáció szó?

Rövid magyarázat (definíció)

Olyan kihívó cselekedet vagy közlés, amely valamilyen reakció kiváltását célozza.

Eredet (etimológia)

A latin provocatio („kihívás”) szóból, a provocare („előhív, kihív”) igéből.

Kategória (szakterület, témakör)

Köznyelv, politika, kommunikáció, orvosi szaknyelv.

Részletesebb magyarázat

A provokációval valaki például haragot, vitát vagy meggondolatlan lépést akarhat kiváltani. Lehet sértő, de művészeti vagy gondolkodásra ösztönző célja is lehet. Orvosi vizsgálatoknál a szó valamely reakció ellenőrzött kiváltására utalhat. Egy kellemetlen kijelentés nem feltétlenül szándékos provokáció: a beszélő szándéka és az események körülményei is számítanak.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

Kihívás, ingerlés, reakciókiváltás; jelentéstől függően.

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

Nincs pontos antonimája; békítés vagy megnyugtatás szembeállítható vele.

Példamondatok

  • A sértő megjegyzést tudatos provokációnak tartotta.
  • A rendező szerint a jelenet művészi provokáció volt.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

Viták, közéleti események és célzott vizsgálatok leírásában.

Kapcsolódó szavak

Provokál, provokatív, provokátor, kihívás.