renyhe: lusta, tunya, erőtlenül vagy a megszokottnál lassabban működő.
A szó eredete
Ismeretlen eredetű szó. A keleti magyar nyelvjárásokból a nyelvújítás korában került az irodalmi nyelvbe; nem igazolt idegen nyelvi átvétel.
Kategória
Köznyelv, irodalmi és leíró szaknyelv.
Részletes magyarázat
Emberre vonatkozva a renyhe rendszerint lustaságot, cselekvési kedv hiányát jelöli, gyakran rosszallóan. Mozgásra vagy működésre alkalmazva inkább lassúságot, erőtlenséget fejez ki. Leíró szaknyelvben valamely élettani működés csökkent élénkségére is utalhat; ilyenkor nem erkölcsi minősítés. A szó árnyalatát tehát az határozza meg, személyt vagy folyamatot jellemez-e.
Szinonimák
Lusta, tunya, rest, lomha, erőtlen, lassú.
Antonimák
Élénk, fürge, tevékeny, szorgalmas, erőteljes.
Példamondatok
- A renyhe munkatempó miatt elhúzódott a feladat.
- A hőségben minden mozdulatuk renyhévé vált.
- A szerző renyhe reakcióról számolt be.
Használati területek
Hétköznapi jellemzésben, irodalmi leírásokban és működési sajátosságok megnevezésében.
Kapcsolódó szavak
Renyheség, renyhül, tunyaság, lomhaság.