sztoikus: A sztoicizmus filozófiájához tartozó; köznyelvben rendíthetetlen nyugalmú, sorsát fegyelmezetten viselő.
A szó eredete
Az athéni Sztoa Poikilé oszlopcsarnok nevéből.
Kategória
Melléknév és főnév; filozófia, köznyelv.
Részletes magyarázat
Az ókori irányzat az erény, az észszerű élet és a rajtunk múló dolgok megkülönböztetésének fontosságát tanította. A köznyelvi sztoikus ember nyugodtan viseli a nehézségeket. Ez nem feltétlenül érzelemnélküliséget vagy minden változtatásról való lemondást jelent.
Szinonimák
Higgadt, rendíthetetlen; filozófiai értelemben sztoa-követő.
Antonimák
Zaklatott, indulatos; köznyelvi szembeállításban.
Példamondatok
- Sztoikus nyugalommal fogadta a hírt.
- A kurzus sztoikus szerzőket tárgyalt.
- A sztoikus gondolkodó az erényt helyezte előtérbe.
Használati területek
Filozófia, etika, jellemzés.
Kapcsolódó szavak
- sztoa
- sztoicizmus
- apatheia