Rövid magyarázat (definíció)

Az „exitus” szó latin eredetű, és általában „kimenetel”, „végkimenetel” vagy „halál” jelentéssel bír. Az orvosi és irodalmi szövegekben gyakran használják a végső állapot vagy esemény leírására.

Eredet (etimológia)

Az „exitus” szó a latin „exire” igéből származik, amelynek jelentése „kimenni”, „kilépni”. Az ige töve az „ex-” előtagból és az „ire” igéből áll össze. A középkorban az orvosi nyelvezetben elterjedt, és idővel a halál eufemisztikus kifejezésévé vált.

Kategória (szakterület, témakör)

Az „exitus” szó leggyakrabban az orvostudományban és a jogi szövegekben fordul elő, de irodalmi művekben is találkozhatunk vele. Az orvosi szaknyelvben különösen fontos szerepet játszik, mivel pontosan meghatározza a betegségek vagy kezelések végső kimenetelét.

Részletesebb magyarázat

Az „exitus” szó többféle kontextusban használható. Az orvostudományban például a beteg életének végét jelenti, míg más esetekben egy folyamat vagy esemény végső kimenetelére utalhat. Az irodalomban gyakran találkozunk vele mint metaforával, amely az élet befejezését jelzi. A jogi szövegekben pedig az ügyek lezárására utalhat.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

• Vég
• Kimenetel
• Befejezés
• Zárás
• Halál

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

• Kezdet
• Indulás
• Születés
• Elindulás

Példamondatok

• A beteg exitusa sajnos elkerülhetetlen volt.
• A kutatás exitusa pozitív eredménnyel zárult.
• A történet tragikus exitusa mindannyiukat megrázta.
• A peres ügy exitusa sokakat meglepett.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

Az orvostudományban az „exitus” kifejezést leginkább a beteg halálának leírására használják. A jogi nyelvezetben egy ügy lezárását jelzi. Az irodalomban és köznapi beszédben ritkábban fordul elő, de amikor használják, akkor általában metaforikus értelemben teszik.

Kapcsolódó szavak

• Exire – kilépni
• Exitus letalis – halálos kimenetel
• Mors – halál
• Finis – vég
• Terminus – határidő, végpont