Rövid magyarázat (definíció)

Az „idus” szó a latin „idus” kifejezésből származik, amely a római naptár egyik napját jelöli. A római hónapok közepére vonatkozott, általában a hónap 13. vagy 15. napjára esett.

Eredet (etimológia)

Az „idus” szó eredete a latin nyelvből származik. A római naptárban az idus a hónap közepét jelölte, és különös jelentőséggel bírt, mivel több fontos ünnep és esemény is erre a napra esett. Az idusok eredetileg holdfázisokhoz kapcsolódtak, és az első teliholdat jelölték egy adott hónapban.

Kategória (szakterület, témakör)

Az „idus” szó elsősorban történelmi és naptártani szakterületekhez kapcsolódik. A klasszikus ókor kutatásában, különösen a római történelem és kultúra tanulmányozásában használatos.

Részletesebb magyarázat

A római naptár három fő pont köré szerveződött: Kalendae (a hónap első napja), Nonae (a hónap 5. vagy 7. napja) és Idus (a hónap 13. vagy 15. napja). Az idus általában március, május, július és október hónapokban a 15-ére esett, míg a többi hónapban a 13-ára.

Az idus különös jelentőséggel bírt a római társadalomban. Például Julius Caesart éppen március idusán, azaz március 15-én gyilkolták meg Kr.e. 44-ben, ami a történelem egyik legismertebb eseménye lett.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

• Hónap közepe
• Középnap
• Holdfázis

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

• Kalendae (hónap eleje)
• Nonae (hónap eleji napok)
• Vége

Példamondatok

• A rómaiak számára az idus kiemelt jelentőségű volt.
• Március idusa történelmileg híres dátum Julius Caesar meggyilkolása miatt.
• A régi naptárakban gyakran találkozhatunk az idus kifejezéssel.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

Az „idus” szó főként történelmi és tudományos kontextusban használatos. A klasszikus ókor kutatói, történészek és régészek gyakran találkoznak vele munkájuk során. Köznyelvben ritkábban fordul elő, de irodalmi művekben vagy történelmi regényekben is megjelenhet.

Kapcsolódó szavak

• Kalendae
• Nonae
• Naptár
• Róma
• Történelem