Rövid magyarázat (definíció)
Az „ispotály” szó a középkori magyar nyelvben használatos kifejezés, amelyet általában kórház vagy betegszálló jelentésben használtak. Az ispotály olyan intézményt jelölt, ahol betegeket, sebesülteket és rászorulókat ápoltak.
Eredet (etimológia)
Az „ispotály” szó a latin „hospitale” szóból származik, amely vendégházat vagy kórházat jelent. A latin kifejezés a „hospes” (vendég) szóból ered, ami arra utal, hogy ezek az intézmények eredetileg vendégek fogadására és ellátására szolgáltak. A középkor folyamán a szó jelentése fokozatosan eltolódott a betegápolás irányába.
Kategória (szakterület, témakör)
Az ispotály szó leginkább az orvostudomány és történelem területén használatos. Különösen a középkori egészségügyi intézményekkel kapcsolatos kutatásokban találkozhatunk vele gyakran.
Részletesebb magyarázat
Az ispotályok a középkor folyamán fontos szerepet töltöttek be a társadalomban. Ezek az intézmények nemcsak kórházi funkciókat láttak el, hanem gyakran menedéket nyújtottak az időseknek, szegényeknek és utazóknak is. Az ispotályokat gyakran egyházi szervezetek működtették, és sok esetben kolostorok mellett helyezkedtek el. Az ott dolgozó személyzet általában szerzetesekből állt, akik vallási kötelességüknek tekintették a betegek ápolását.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
- Kórház
- Betegszálló
- Gyógyintézet
- Menhely
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
- Egészségház
- Szálloda
- Panzió
Példamondatok
- A középkori városokban számos ispotály működött.
- A szerzetesek nagy odaadással ápolták az ispotály lakóit.
- A zarándokok gyakran megpihentek az út menti ispotályokban.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Az „ispotály” szó modern használata ritka, leginkább történelmi kontextusban találkozhatunk vele. Történészek és orvostörténeti kutatók gyakran használják ezt a kifejezést tanulmányaikban és publikációikban.
Kapcsolódó szavak
- Szerzetesrend
- Középkor
- Kolostor
- Zarándoklat
- Betegház
