A numerus jelentése

Rövid magyarázat

A numerus latin eredetű szó, amelynek alapjelentése: szám, számbeli mennyiség, illetve bizonyos szakterületeken nyelvtani szám. A magyar nyelvben nem tartozik a leggyakoribb köznyelvi szavak közé, inkább művelt, tudományos vagy szaknyelvi környezetben bukkan fel. A szó jelentése mindig a szövegkörnyezettől függ: lehet pusztán mennyiség, lehet grammatikai kategória, de klasszikus filológiai vagy retorikai szövegben ritmusra, tagoltságra is utalhat.

Eredet

A numerus a latin numerus szóból származik. A klasszikus latinban ez a szó több egymással összefüggő jelentést hordozott:

• szám, számszerű mennyiség,
• darabszám, sorozat, felsorolható egység,
• rend, szabályos tagoltság,
• ritmus, mérték, ütemesség.

Az indoeurópai szócsaládon belül a jelentés középpontjában az áll, hogy valami megszámlálható, rendezhető vagy rendszerbe foglalható. Ezért nem meglepő, hogy a numerus később a grammatikában is fontos fogalommá vált: a főnév vagy más szóalak egyes vagy többes számát is ezzel a latin szóval jelölték.

Kategória

• Szakterület: nyelvészet, grammatika, klasszika-filológia, retorika
• Témakör: jelentéstan, etimológia, szaknyelvi kifejezések
• Stílusérték: idegen eredetű, tudományos hangulatú, részben latin műveltségszó

Részletesebb magyarázat

A numerus szó azért érdekes, mert egyszerre egyszerű és sokrétegű. Első látásra csak annyit jelent, hogy „szám”, de a történeti nyelvészet szemszögéből ennél többről van szó. A latinban a szám nem csupán matematikai fogalom volt, hanem rendbe szervezettséget is kifejezett. Ahol van numerus, ott van tagoltság, ismétlődés, mérték és felismerhető szerkezet.

A numerus a nyelvtanban

A nyelvészetben a numerus leggyakrabban a nyelvtani szám megnevezése. Ez azt mutatja meg, hogy egy szó egyetlen dologra vagy többre utal. Magyarul leginkább az egyes szám és a többes szám ismerős, de más nyelvekben létezhet kettős szám, sőt még összetettebb számkategória is.

Például:

• egyes szám: könyv
• többes szám: könyvek

Ebben az értelemben a numerus nem maga a számjegy vagy a mennyiség, hanem a nyelv egyik grammatikai kategóriája. A szófajok ragozásában, egyeztetésében és mondattani viszonyaiban fontos szerepe van.

A numerus a klasszikus retorikában

A klasszikus latin retorikában a numerus a beszéd vagy mondat ritmikai rendezettségét is jelenthette. Itt a hangsúly nem azon van, hogy hány darab valami van, hanem azon, hogy a szövegnek van-e belső lüktetése, jól tagolt-e, van-e formája. Egy szépen megformált szónoki mondatnak „numerusa” van, vagyis szabályos, arányos, zeneileg is érzékelhető felépítése.

A numerus mint tudományos műveltségszó

A magyarban a numerus gyakran latinul hagyott terminus. Ez azt jelenti, hogy nem mindig fordítják le egyszerűen „szám”-nak, mert a latin alak szakmai pontosságot, hagyományt és történeti kötődést hordoz. Ilyen esetekben a szó használata arra utal, hogy a beszélő valamilyen tudományos vagy történeti keretben értelmezi a fogalmat.

Fontos jelentésárnyalatok

• Mennyiség: valaminek a száma, darabszáma.
• Nyelvtani szám: egyes, többes vagy más grammatikai számkategória.
• Ritmus, mérték: főként klasszikus retorikai vagy filológiai használatban.
• Rend, tagoltság: olyan szervezettség, amely számszerű vagy formai szabályossággal írható le.

Szinonimák

A numerus szinonimái mindig az adott jelentéstől függenek. Nem minden rokon értelmű szó illik minden szövegkörnyezetbe.

• szám
• mennyiség
• darabszám
• létszám – ha személyek számára utal
• nyelvtani szám – grammatikai értelemben
• ritmus – retorikai vagy stilisztikai környezetben
• mérték – történeti, klasszikus jelentésben

Ellentétes jelentésű szavak

A numerus szónak nincs egyetlen, minden helyzetben érvényes antonímája, mert többféle fogalmat jelöl. Ezért az ellentétes jelentés mindig a használati közegtől függ.

• számtalanság – ha a hangsúly a megszámlálhatatlanságon van
• rendezetlenség – ha a numerus jelentése rend, tagoltság
• ritmustalanság – retorikai vagy zenei értelemben
• egyes szám és többes szám – egymás viszonylagos ellentétpárjai grammatikai használatban

Etimológiai szempontból ez teljesen természetes: az olyan régi és többjelentésű szavak, mint a numerus, ritkán állíthatók szembe egyetlen pontos ellentéttel.

Példamondatok

• A latin nyelvtanban a numerus a főnevek és igék egyik alapvető kategóriája.
• Ebben a mondatban az alany és az állítmány numerus szerint egyezik.
• A régi retorikai elemzésekben a numerus nemcsak számot, hanem ritmikai rendezettséget is jelentett.
• A szöveg szépségét részben az adja, hogy jó a mondatai numerusa.
• A kéziratban a szerző következetesen latin terminusként használja a numerus szót.
• Nyelvészeti órán gyakran elhangzik, hogy a numerus és a személy együtt fontos egyeztetési kategória.

Használati területek

• Nyelvészet: a nyelvtani szám megnevezésére.
• Grammatikaoktatás: főként latin, görög vagy általános nyelvészeti környezetben.
• Klasszika-filológia: latin szövegek elemzésekor.
• Retorika és stilisztika: mondatritmus, tagoltság, formai rendezettség leírására.
• Történeti szövegek: ahol a latin terminológia eredeti alakjában marad meg.
• Köznyelv: ritka, többnyire idézett vagy tudálékosabb, játékos használatban fordul elő.

Kapcsolódó szavak

• numerális – számnévi, számbeli jellegű
• numeráció – számozás, számjelölési rendszer
• numera – köznyelvi, eltérő jelentésű, de hangalakilag rokonított szó
• numerikus – számszerű, számokkal kifejezhető
• szinguláris – egyes számú
• plurális – többes számú
• grammatikai szám – a numerus magyar megfelelője
• ritmus – a szó egyik történeti jelentésrokona

Összegző megjegyzés

A numerus jó példa arra, hogyan él tovább egy latin szó a modern szaktudományokban. Látszólag egyszerűen annyit jelent, hogy „szám”, de a mélyebb jelentéshálója a mennyiség, a rend, a nyelvtani kategória és a ritmus köré szerveződik. Ha etimológusként nézzük, a szó ereje éppen abban áll, hogy a megszámlálhatóság és a rendezettség régi kulturális tapasztalatát őrzi. Ha pedig gyakorlati oldalról közelítünk, akkor a numerus leginkább a nyelvtani szám tudományos megnevezéseként hasznos és pontos kifejezés.