A novum szó jelentése

A novum olyan szó, amelynek alapjelentése: újdonság, valami új elem, korábban nem ismert vagy nem alkalmazott megoldás. A magyar nyelvben a novum többnyire választékosabb, szaknyelviesebb kifejezésként jelenik meg, és rendszerint akkor használjuk, amikor nem pusztán „valami újról”, hanem érdemi, figyelemre méltó, tartalmi újdonságról beszélünk. A novum tehát nem csupán frissességet jelent, hanem gyakran olyan új mozzanatot, amely megváltoztatja az értelmezést, a megközelítést vagy a gyakorlatot.

Rövid magyarázat

A novum jelentése röviden: új dolog, új elem, újszerű fejlemény, addig nem ismert körülmény vagy eredmény. A szó gyakran olyan közegben fordul elő, ahol az újdonság szakmai vagy elméleti súllyal bír. Ezért a novum nem minden esetben egyszerűen „új”, hanem inkább „jelentős új”.

Eredet

Etimológiai szempontból a novum latin eredetű szó. Alapja a latin novus, amelynek jelentése „új”. Ennek semleges nemű alakja a novum, amely önállósult formában több európai nyelvben is elterjedt tudományos, filozófiai és jogi szóhasználatban. A latin műveltségi szókincs közvetítésével került a magyarba is, elsősorban értelmiségi, tudományos és szakmai regiszterben.

Az ilyen típusú jövevényszavakra jellemző, hogy nem a hétköznapi beszédben gyökereznek meg először, hanem a szakírásban, egyetemi nyelvhasználatban, kritikában vagy hivatalos érvelésben. A novum is ilyen útvonalon honosodott meg: előbb terminusszerűen működött, majd tágabb jelentésben is használhatóvá vált.

Kategória

• Szófaj: főnév
• Stílusérték: választékos, művelt köznyelvi, szaknyelvi
• Szakterület: nyelvészet, irodalomtudomány, jog, filozófia, tudományos diskurzus, kritika
• Témakör: újdonság, újítás, új elem, új körülmény

Részletesebb magyarázat

A novum szó használata attól érdekes, hogy mindig van benne egyfajta értékjelölő többlet. Ha azt mondjuk, hogy „ez új”, az egyszerű időbeli vagy tapasztalati újdonságot fejez ki. Ha viszont azt mondjuk, hogy „ez novum”, akkor többnyire azt is állítjuk, hogy az adott új elemnek jelentősége van. A novum tehát nemcsak állapot, hanem sokszor minősítés is.

Irodalmi és művészetelméleti közegben a novum jelölheti azt az eredeti megoldást, motívumot vagy formanyelvi elemet, amely új irányt nyit. Tudományos szövegben a novum lehet egy új eredmény, új hipotézis, új adat vagy olyan felismerés, amely hozzáad valamit a meglévő tudáshoz. Jogi környezetben a novum gyakran új bizonyítékot vagy új körülményt jelent, amely egy ügy megítélését befolyásolhatja. Ez különösen fontos árnyalat, mert itt a novum nem pusztán érdekes részlet, hanem eljárásjogi jelentőségű tényező.

A szó jelentésszerkezete ezért több rétegből áll:

• időbeli értelemben: újonnan megjelenő;
• tartalmi értelemben: addig nem ismert;
• értékelő értelemben: figyelemre méltó újdonság;
• szakmai értelemben: releváns új körülmény vagy elem.

Fontos az is, hogy a novum nem mindig valami teljesen példátlan dolgot nevez meg. Előfordul, hogy egy ismert rendszerben vagy gondolatmenetben jelenik meg egy novum, vagyis egy új aspektus, amely más megvilágításba helyezi az egészet. Vagyis a novum lehet radikális újítás, de lehet kisebb, mégis jelentős elmozdulás is.

Szinonimák

A novum szinonimái a szövegkörnyezettől függően eltérhetnek. A leggyakoribb rokon értelmű szavak a következők:

• újdonság
• új elem
• újítás
• innováció
• friss fejlemény
• eredeti megoldás
• új körülmény
• új mozzanat

Érdemes azonban különbséget tenni köztük. Az innováció inkább technológiai, gazdasági vagy fejlesztési közegben használatos, míg a novum tágabb, elvontabb és több tudományterületre is kiterjedő szó. Az újdonság hétköznapibb, a novum viszont emelkedettebb, szakmaibb hangzású.

Ellentétes jelentésű szavak

A novum antonímái általában olyan szavak, amelyek a megszokottságot, régiséget vagy változatlanságot fejezik ki:

• régiség
• hagyományos elem
• megszokott megoldás
• közhely
• ismert körülmény
• változatlanság
• rutinszerűség

Szöveghelyzettől függően a „nem novum” azt is jelentheti, hogy az adott információ már ismert, már bizonyított, vagy nem hordoz új tartalmat.

Példamondatok

• A tanulmány legnagyobb novuma az, hogy új források alapján értelmezi újra a korszakot.
• Az eljárásban felmerült novum alapvetően módosította az ügy megítélését.
• Ez a technikai megoldás valódi novum a hazai gyakorlatban.
• A regény nyelvezete önmagában nem novum, de a szerkezeti elv igen.
• A kutatás novuma nem az adatgyűjtésben, hanem az adatok értelmezésében rejlik.
• A konferencián bemutatott modell azért számított novumnak, mert korábban senki sem kapcsolta össze ezt a két elméletet.

Használati területek

A novum szó többféle nyelvi regiszterben fordul elő, de a legjellemzőbb használati területei a következők:

• Tudományos nyelv: új kutatási eredmény, új módszer, új felismerés megnevezésére.
• Jogi nyelv: új bizonyíték, új tény vagy új körülmény jelölésére.
• Irodalomkritika és művészetelmélet: eredeti formai vagy tartalmi megoldás leírására.
• Filozófiai és elméleti szövegek: új gondolati elem vagy szemléleti fordulat megjelölésére.
• Választékos köznyelv: olyankor, amikor valaki emelkedettebben akarja kifejezni, hogy valamiben valódi újdonság van.

A hétköznapi beszédben ritkább, mert némileg könyvszagú vagy akadémikus ízű szó. Ennek ellenére nem nehézkes, és megfelelő szövegkörnyezetben kifejezetten pontos. Ha például valaki azt mondja, „ebben semmi novum nincs”, azzal azt fejezi ki, hogy az adott dolog nem tartalmaz érdemi újítást vagy meglepetést.

Kapcsolódó szavak

• novus
• új
• újdonság
• innováció
• eredetiség
• újítás
• felfedezés
• fejlemény
• körülmény
• módszertani újítás

Ezek közül nem mindegyik teljes értékű szinonima, de mind kapcsolódik a novum fogalmi köréhez. A szó jelentésmezeje alapvetően az újszerűség, az eltérés és a releváns hozzáadás irányában szerveződik.

Nyelvészeti megjegyzés

Etimológusként érdemes kiemelni, hogy a novum a magyarban részben idegen alakjában maradt fenn. Ez azért fontos, mert a latin végződés megtartása hozzájárul a szó műveltségi értékéhez. Az idegenszerű forma egyben stilisztikai jelzés is: használója többnyire tudatosan választja ezt a szót az egyszerűbb „újdonság” helyett. A novum tehát nemcsak jelentést, hanem beszédhelyzeti hangoltságot is hordoz.

Összességében a novum olyan kifejezés, amely egyszerre rövid, pontos és árnyalt. Akkor a legtalálóbb, amikor egy új elem nem csupán új, hanem jelentős is. Ez a szó éppen ezért különösen hasznos a tudományos, elemző és kritikai nyelvhasználatban.